Már csak az eső segíthet a Homokhátságon, mondta a Telexnek Sipos György, a Szegedi Tudományegyetem Természet- és Környezetföldrajz Tanszékének vezetője. A Vízgazdálkodási kihívások és tudományos válaszok a Dél-Alföldön című szegedi szakmai konferencián három előadás is foglalkozott a térséget sújtó vízproblémákkal.

A Homokhátság, amely 8714 négyzetkilométeren terül el a Duna-Tisza közén, és több mint 623 ezer ember otthona, közel jár a teljes kiszáradáshoz. A kutatók szerint alig van esély a megmentésre. Bár a csapadékmennyiség hosszú távú alakulása kiszámíthatatlan, a jelenlegi trendek nem adnak okot bizakodásra. A térség vízháztartásának helyreállítása legalább annyi időt igényelne, mint amennyi alatt tönkrement – ez legalább négy évtized. 2020-ban az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) félsivataggá nyilvánította a területet.

Sipos György előadásában rámutatott, hogy a jelenlegi vízhiány részben a múlt vízgazdálkodási döntéseinek következménye. 150 éve még helyesnek tűnt az alföldi területek lecsapolása, mivel akkor bőven volt víz, ma viszont már túl kevés. Az elmúlt öt évben a csapadék mennyisége és gyakorisága jelentősen eltért az előző három évtizedétől, a talajvízszint csökkenése az 1980-as évek óta gyorsul. A melegedő időjárás miatt a felszíni vizek gyorsabban elpárolognak, a csapadék pedig nem tud beszivárogni a talajba.

A kevés téli csapadék következtében már márciusban és áprilisban is alacsony a talajnedvesség. Egy vizsgálat szerint a térség talajainak 76 százaléka rosszul szívja fel a vizet. A Tisza szabályozásai miatt gyorsabban lefolyik a víz a mederben. Sipos ezért a folyó felduzzasztását, a területi vízvisszatartást és a felszín alatti vízutánpótlás módszereit tartja lehetséges megoldásnak. Utóbbit korábban Mádlné dr. Szőnyi Judit hidrogeológus részletesen ismertette a Válasz Online-nak adott interjúban.

Sipos szerint szükség lenne a tájalapú mezőgazdasági művelés elterjesztésére is, amely a helyi adottságokhoz igazodik, és ezzel jobban alkalmazkodik a vízhiányos körülményekhez.

A Dél-Alföldön az elmúlt 26 évből 13 volt aszályos – hangzott el az előadásban. A legutóbbi négy év során már csupán 644 nap volt teljesen aszálymentes. A száraz időszakok gyakran egymást követik, ahogyan 2011 és 2013 között is történt, így a negatív hatások összeadódnak.

Az aszály nem csak a mezőgazdaságot érinti hátrányosan. Káros hatással van az ivóvíz kitermelésére, a vízenergiára, a hajózásra és a vizes élőhelyek fennmaradására. A megmaradt vizek felmelegednek, romlik a minőségük, miközben az emberek tovább csökkentik az egyre szűkösebb vízkészleteket.