„Mindenki dolgozik, amikor itt szépen összegyűlünk. Akik tudnak, adogatnak, Gyula is, aki nem megy most focizni. A lányok szendvicset csinálnak” – mondta a Szegedernek Pungor Edit a kübekházi sportcentrum egyelőre még félkész, hideg épületében.

Az új polgármester nem szakított a Szegedtől 18 kilométerre lévő, 1400 lelkes falut 22 évig vezető Molnár Róbert hagyományával. Bár októberben a képviselőtestületben és azóta az önkéntesek között is történtek személyi változások, a hármashatár menti kis falu ereje továbbra is abban az összetartásban van, amelyből korábban felépült az európai szintű bölcsőde, vagy épp új otthont kapott az utcára került Balla Béla.

A települést öt cikluson át vezető Molnár Róbert tavaly áprilisban jelentette be, hogy nem indul többet polgármesternek. A Szegedernek akkor azt mondta, egyfajta életközepi válság miatt döntött így, szerette a polgármesterség 0–24-es jellegét, de megelégelte, hogy emellett nincs lehetősége mást kipróbálni. A júniusi önkormányzati választásokon aztán két független jelölt indult a posztért, Pungor Edit Szekeres Márton Ferencet utasította maga mögé a szavazatok 55%-ával.

Túlzás lenne azt mondani, hogy minden maradt a régiben. A falusiak először nem tudták, hogy mit várjanak az új vezetéstől, de pár hét alatt rájöttek, hogy kevés az őket érintő változás, és Pungor szerint a bizonytalanság is hamar átfordult támogatásba. A két évtizeden át Molnár Róberttel tartó, már idős lakosok sem koptak ki teljesen, de most már a fiatalabbak is „magukénak érzik” az önkéntességet. Lazább lett a közeg, csókolomok helyett is sziák repkednek.

Látszik ez a sportcentrum felújításánál is, amelyre egy hideg szombat délelőtt érkeztünk. Az ajtón belépve már rögtön kávéval kínált minket az egyik képviselő, Hegyes Mirjam, aki szerint „mindenki tudja, hogy az épületre már nagyon ráfér a felújítás, a falu is régóta szerette volna”.

Csak hétvégén dolgoznak, de akkor sokat

A projekt lassan, de biztosan halad: mivel a legtöbb résztvevőnek van munkája, csak heti egy–két nap jut a munkálatokra. „Jó kis hétvégéink voltak itt. Mindenki hozta a gyerekeket, nyilván hétvégén nem tudták őket hova rakni. A felnőttek dolgoztak, a gyerekek kint játszottak” – idézte fel Pungor Edit a korábbi alkalmakat.

„Egyszer felmentünk az egy szem kocsmánkhoz, a gyerekek ott énekeltek”, mondta, mire valaki nevetve hozzátette, hogy „be voltak rúgva a kólától meg a szőlőlétől”. A munka mindig akkor haladt legjobban, ha volt pörkölt, amelyet már nem Molnár Róbert, hanem a falu egyik focistája főz.

„Már csak a kúpozás hiányzik”, mondta Pungor; és ahhoz valakinek fel kellett másznia. „Andrisra várunk, de még beszaladt Szegedre festékért.” Szinte alig mondta ki, már telefonált is valaki Andrisnak, hogy „nyomjad, mert rád várunk. Szedd a törpe lábaidat, csá!”, mire ő csak tréfásan visszaszólt valami trágárságot, de alig fél órával később már a létrán állt. „Ilyen hangulatban telnek a napok itt, másképp nem is lehet” – nyugtázta a falu vezetője.

Senkit nem kérnek számon

„Nagy dolognak tartom, hogy az önkéntesekkel meg tudtuk csinálni a tetőfelújítást” – mondta a végén. „A többi már megy magától.” A következő feladat a gipszkartonozás lesz, de ezzel egyelőre várni kell. A sportcentrumot ugyanis azért nem lehetett használni évek óta, mert a tetőszerkezete tönkrement, beázott, alatta a mennyezet szétázott, mállott és penészes lett. Ezért most meg kell várni a teljes száradást, elkerülve az újabb penészesedést.

Mivel a felújítások vállalkozói díj költségekkel nem járnak, így csupán az anyagköltség terheli a települést, ami körülbelül 1,5 millió forintot tesz ki. Tavaszra várnak egy tao-támogatást, és a lakosság is beszáll: az egyikük egy doboz festéket intézett, valaki más vállalta, hogy ingyen kifesti vele a falakat.

„Senkit nem kérünk számon, vagy kötelezünk rá” – mondta Pungor. „Van egy közös csoportunk, mindig kiírjuk, hogy jöhet, aki tud. Ha csak 2–3–4–5 órára, az is segítség.” Ezúttal nem hirdették meg az egész falu számára a lehetőséget, elsősorban azokat hívták, akiknek van releváns tapasztalata. „Nem küldenék fel olyat, aki még életében nem volt tetőn.” A falu hét közmunkása is kimaradt, mivel mostanában még hétvégén is van dolguk, de még így is körülbelül harminc ember vesz részt a felújításban.

Bíznak benne, hogy a tavasz kezdetére be is fejezik a munkát, és az új épületet egyfajta „kultúrház pótlékként” lehet majd használni. „Ha kész lesz, akkor akár télen is tudunk mozizást csinálni bent. 70–80 fő kényelmesen le tud ülni”, amire igény eddig is volt, lehetőség kevésbé.

Újranyit a Kübecker is

Tavasztól igazán beindul Kübekháza kulturális élete, a sportcentrum mellett ugyanis a Kübecker Manufaktur nevű, országos hírnevet szerzett sváb étterem is újra elkezd működni. Pungor szerint ez várhatóan lényegesen olcsóbb lesz az előbbihez képest.

2022 októberében jelent meg a hír, hogy 550 forintos „áramdíjfelárat” számol fel az önkormányzati fenntartású Kübecker, mert különben nem tudták volna fizetni a számláikat. 2024-ben végül úgy döntött az éppen távozó testület, hogy lehúzzák a rolóit a megnövekedett költségek miatt. „Sokan még most is jönnek, és látják, hogy zárva, kérdezik is, hogy miért” – mondta Hegyes Mirjam.

„Mi csak belekényszerültünk a bezárásba. Nem volt lehetőségünk ezt megakadályozni. Egy üres üzletet kaptunk meg, mert az előző testület visszaküldte az eszközöket, az árukészletet” – teszi hozzá a polgármester. Az új testület aztán azt a kompromisszumos megoldást hozta, hogy télire még zárva marad az étterem, de márciustól újranyitják.

„Ez a településnek a turisztikai szíve, a lüktető ereje. Úgyhogy próbáljuk életben tartani, még akkor is, ha veszteséges.”

A Szegeder együttműködik a Telexszel, hogy Magyarország minden tájára eljussanak a legfontosabb és legérdekesebb szegedi történések. Ez a cikk ezen együttműködés keretében a Telexen is olvasható.