A néni odajön, elkezd sírni és könyörög, hogy én induljak tovább polgármesternek

„Szerintem a halálomig polgármester leszek” – mondja a Szegedernek Molnár Róbert, a szerb és a román határ közelében fekvő falu, Kübekháza polgármestere. Molnár a Szegedtől nagyjából 18 kilométerre lévő települést öt cikluson át vezette, mindig nagy többséggel nyert, legutóbb mindenki rá szavazott, nem is volt kihívója. Múlt pénteken jelentette be, hogy huszonkét év után nem indul újra, többek között erről beszélgettünk vele a kübekházi polgármesteri hivatalban.

Nyilatkozatát nagy figyelem övezte, ami meg is lepte. „Ekkora nagy sztori, hogy egy kisfalusi polgármester nem indul újra?” – kérdezi. Amikor elterjedt a médiában a hír, több politikus is megkereste, köztük Wittinghoff Tamás budaörsi polgármester, aki nem értette, miért nem folytatja, ha sikeres, és rendben vannak a pénzügyei is.

„A néni odajön, elkezd sírni és könyörög, hogy én induljak tovább. Ki fog nekik küldeni születésnapjukra lapot?” – idézett fel egy utcai találkozót az elmúlt napokból. Az ezerötszáz fős Kübekházán hagyomány, hogy akinek születésnapja van, képeslapot kap a polgármestertől, de karácsonykor is érkezik csomag, most meg éppen anyák napjára készülnek névre szóló köszöntővel.

„Szeretem csinálni. Az emberek mindig érdekeltek. Érzik azt, hogy nem statisztikai számok, adatok, tényezők, hanem szeretik őket” – mondja Molnár Róbert, aki nem hisz abban, hogy „az a jó polgármester, aki épít utakat, iskolát, ipari parkot, de közben nem foglalkozik a település szellemiségével.” Szerinte erre nem fókuszál a legtöbb önkormányzat, inkább a látható eredményekben bíznak.

Nem lehet csinálni semmit, mert polgármester vagyok

Hogy miért hagyja abba, arra azt mondja, egyfajta életközepi válságról van szó. Nem volt egyszerű meghozni ezt a döntést, hiszen tudta, a falusiak megbíznak benne.

„Az eszem azt mondta, hogy csinálni kell tovább, a szívem azt mondta, hogy abba kell hagyni. És a szívemre hallgattam.”

Bár szerette a polgármesterség 0–24-es jellegét, pont azt elégelte meg, hogy mellette nincs lehetősége mást kipróbálni. „Mivel a polgármesteri pozícióval összeférhetetlen minden más, hiába akartam volna ügyvéd lenni, főállásban nem lehet. Nem lehet csinálni semmit, mert polgármester vagyok.”

Egy barátja szerint „a csónakot nem azért csinálják, hogy a parton vesztegeljen, hanem azért, hogy a vízen legyen”. Bár a polgármester nem érezte az elmúlt huszonkét évben, hogy vesztegelt volna, szerinte a biztonságot adó parton maradt a csónakjában, és most már szívesen kilépne a komfortzónájából.

Szerinte a politikai tisztség „nem egy hitbizomány, hanem egy időleges megbízatás”, ezt tudnia kellene a miniszterelnöknek és minisztereinek is. „Van egy kötőjel a két évszám között, azt kell kitölteni tartalommal, és utána meg vége. Egy vezetőnek látnia kell, hogy mi az a pont, amikor őneki ezt be kell fejeznie. És én most úgy éreztem, hogy itt van ez a pont. Azt érzem, hogy nekem még valamit kell tennem az életemben, de hogy mit, azt nem tudom. És lehet, hogy majd tényleg az lesz, amit ajánlott valaki, hogy Ausztriába kimegyek dolgozni betegápolónak 2500 euróért.”

Nem is áll tőle olyan távol ez a hivatás. Most például két hétig azt a Balla Bélát is ő ápolja, aki hajléktalanná vált, majd a falu összefogva konténerházat intézett és rendezett be neki, így azóta már a polgármester szomszédja. A kórházi betegeket is rendszeresen látogatja, sőt az sem ritka, hogy a település halottait ő temeti el.

Azt mondja, szívesen visszatérne az újságíráshoz is, amit csak azért hagyott abba, mert drága volt a lapkiadás. „Csináltuk régen a Kübekháza Kurírt, azt én szerkesztettem is, csak havi 150 ezer forint volt a költsége, és jöttek ezek a nagy megszorítások, meg bejött az internet.”

Messiásból nem kell kettő

Hogy az országos politikában részt venne-e, az nem biztos még, de ha úgy érzi, szükség lehet rá, akkor nem zárkózik el a lehetőségtől. „Én soha nem törtettem. Mindig dolgoztam és mindig fölfigyeltek rám. Így lépdeltem fel a politika ranglétráján, nem könyököltem azért, hogy parlamenti képviselő lehessek” – mondja, és Lackfi János egyik prózáját idézi: „az ibolyát sötétben is elárulja az illata”.

A Mindenki Magyarországa Néppártról, aminek alelnöke, azt mondja, egy kedves, szeretetteljes közeg, csak „nem vetült még rá a reflektorfény”. Magyar Péterre vetült, aminek egyébként nagyon örül, mert szerinte az országban apátia, közömbösség, közöny van. Depresszív a társadalom, és valahogyan fel kell rázni, akár egy bokrot, amiből ennek hatására felszállnak majd a szentjánosbogarak és „összeér a fényük”, összefognak az emberek.

Vallásos emberként azért nem gondolja, hogy Magyar Pétert messiásnak lehet nevezni, „mert van egy, és abból nem kell kettő”. De „hogyha bárki ütést tud mérni erre a rendszerre, annak mind örülök”.

Ha azt mondanák, hogy szabad kezet kapok

A polgármester a huszonkét év alatt azt tapasztalta, hogy egyik kormánynak sem az önkormányzatiság volt a középpontjában, a baloldali és a jobboldali kormányok is inkább próbáltak lefaragni a költségekből ott, ahol tudtak. „Az Antall-kormányt most nem veszem ide, mert egy tanácsrendszert kellett lebontaniuk, és abból csinálni egy önkormányzati rendszert” – teszi hozzá.

Szerinte meg kell reformálni az önkormányzatiságot, és ehhez konkrét ötletei is lennének. „Ha valaki azt mondaná, Molnár Róbert, szabad kezet kapsz, hogy mondjuk belügyminiszterként csináld meg az önkormányzatiságot, és ebben neked adunk szabad akaratot, adunk hozzá muníciót, pénzt, paripát, fegyvert, akkor azt mondom, oké. És meg fogom csinálni és bevonom a civileket, bevonom a polgármestereket.”

Olyan rendszert dolgozna ki, amelyben megversenyeztetik az önkormányzatokat, és ha az egyik faluban sikeres egy projekt, akkor példát vehetne róla a többi. Így egymást húznák fel, egymás mintájára fejlődnének a települések. „Olyan értékek, kincsek vannak elrejtve vidéken, amelyekre senki nem kíváncsi, mert a minisztériumi íróasztal mellől ezeket nem látják” – fogalmazott a polgármester.

El kell vágni a köldökzsinórt

Egyelőre nem is engedi el teljesen a falu kezét, igyekszik megfelelő embereket találni Kübekháza vezetésére. „Amíg nem mondtam, hogy lemondok, addig egy jelöltünk volt, akit én kértem fel arra, hogy jelölt legyen. Amikor bejelentettem, két óra hossza múlva már hallottunk másik kettőt is.

A bejelentésem után másfél órával már itt volt az egyik az irodámban és beszélgettünk arról, hogy hogyan és miként is működik a polgármesterség”

– meséli.

Úgy véli, egy felelős vezető nem mondhatja meg az embereknek, hogy kit válasszanak, de „nem is dobhatja a gyeplőt a lovak közé”, ezért ajánl jelölteket a falu számára. Szerinte itt a tisztesség, megbízhatóság még a szakmaiságnál is fontosabb. Akiket megkerestek, azok közül jó páran nem is vállalták a feladatot, mert azt mondták, nekik ehhez nincs türelmük, kitartásuk.

„Én nem erőszakolhatom rá senkire, hogy legyen képviselő vagy polgármester. Biztos, hogy nem lesz olyan ez a testület, mint amilyen a mienk volt. De nem is kell, hogy olyan legyen” – mondja a polgármester, aki civilként, önkéntesként továbbra is a falu rendelkezésére áll majd, de tisztséget nem vállal, szerinte „ezt a köldökzsinórt el kell vágni”.

A Szegeder együttműködik a Telexszel, hogy az olvasók Budapesten és egész Magyarországon értesüljenek a legfontosabb és legérdekesebb szegedi és környékbeli témákról és történésekről. Ez a cikk ezen együttműködés keretén belül jelenik meg a Telexen is. Ha szeretnéd, hogy még több sztorit tudjunk feldolgozni és az ország elé tárni, támogasd a Szegedert! Az eddig a Telexen megjelent cikkeink ide kattintva érhetők el.