Indiailótusz-irtás volt Mártélyon, ellepte a tanösvény környékét az invazív faj

Az idegenhonos, inváziós fajok az egyik legfőbb okai a biológiai sokféleség csökkenésének és a fajok kipusztulásának, még az olyanok is, amelyek kifejezetten szépek, írja a Kiskunsági Nemzeti Park oldalán. A beszámoló szerint egy ilyen szép növényfaj, az indiai lótusz egy növekvő állományát kellett most eltávolítaniuk a mártélyi Holt-Tiszából.

„A mártélyi pallósoros vízi tanösvényen, közvetlenül a pallósor mellett kis kiterjedésben észleltük az indiai lótusz jelenlétét 2023-ban” – mondta Albert András természetvédelmi őrkerület-vezető a beszámolóban. „Mivel az indiai lótusz rendkívül erőteljes növekedésű növény, amely hatalmas leveleivel teljesen képes beborítani a nyílt felszínt, úgy döntöttünk, inkább eltávolítjuk ezt a néhány tövet, hiszen jelenleg még nincs tapasztalatunk arról, milyen károkat képes okozni a hazai élővizekben.”

Azóta kiderült, a növény eltávolítása nem sikerült maradéktalanul, és az enyhe télnek köszönhetően áttelelt a holtág iszapjában, idén tavasszal pedig erőteljes fejlődésnek indult. „Döbbenetesen gyorsan terjed, a tavalyi kiterjedésének háromszorosát érte el idén. A drónfelvételen az is jól látszik, ahogy a sűrű gyékényesben is utat tör magának” – magyarázta Albert András.

A nemzetipark-igazgatóság munkatársai immár nagyobb csapattal vonultak a helyszínre az elmúlt napokban, de a növény kiszedése nem bizonyult egyszerűnek. A lótusz rhizómái, vagyis föld alatti hajtásai akár karvastagságúak is lehetnek az iszapban, és 5–10 méterre is elágaznak, tavasszal ezekből jönnek fel az újabb levelek és a virágok. Ezért a következő években is figyelni kell a növény terjedésére, mert lehetséges, hogy újabb beavatkozásra lesz szükség, jegyezték meg.

Nem tudják biztosan, hogyan került a mártélyi Holt-Tiszára a lótusz, de úgy vélik, valaki szándékosan telepíthette oda. Ezt támasztja alá, hogy tavaly közvetlenül a tanösvény pallója mellett jelent meg, és a terjedésén látszik, hogy onnan indult hódító útjára, írják. Az idegenhonos, inváziós fajok alapvetően kétféle módon juthatnak be Európába: szándékos betelepítéssel vagy véletlen behurcolással.

Az indiai lótusz kiszoríthatja az őshonos növényeket, mint például a fehér tündérrózsát, a tündérfátyolt vagy a vízitököt, és megváltoztatja az élőhelyek vízdinamikai jellemzőit és tápanyagforgalmát Kelemen András, a Szegedi Tudományegyetem Ökológiai Tanszékének egyetemi adjunktusa szerint. „Ha az állomány tömeges virágzásba kezd és nagy mennyiségű magot érlel, akkor még nehezebb dolgunk van, mivel magjai akár 1300 évig is megőrzik csíraképességüket.”

A szegedi Füvészkertben található egyébként Közép-Európa legnagyobb lótuszállománya. 1932-es betelepítésük óta folyamatosan jelen vannak, a tó vizének felét birtokolják. Minden év júliusában, a virágzás idején Lótusznapokat rendeznek az intézményben, idén július 27–28-án. A Kiskunsági Nemzeti Park munkatársai ezért javasolják, hogy ott csodáljuk meg a növényt, de semmiképp se ültessük ki a hazai vizekbe.