100, külföldön élő szegedit keresünk, aki segít a városnak erős független nyilvánosságot építeni.
„Egy térség ereje a közösségében rejlik: hasonló adottságú települések olykor teljesen más utat járnak be. Az, hogy ki jut egyről a kettőre attól függ, hogy az adottságaiból, lehetőségeiből milyen mértékben képes tőkét kovácsolni” – írja Lázár János közösségi oldalán egy videójához, melyben épp a Csongrád-Csanád vármegye határán fekvő, Mezőhegyes közelében lévő Nagyéren jár, ahol a helyi termelői piacot adta át korábban.
Az építési és közlekedési miniszter szerint a nagyéri közösség ebben is példaértékű – a település polgármestere már harminc éve Lőrincz Tibor –, az elvégzett munka pedig elismerést érdemel. Ahogy a videóban Lázár fogalmaz, megmutatja a közösség életerejét, hogy kilométerekre onnan „vannak nehézségekkel küzdő települések”, akik nem találják az összhangot és az együttműködést és úgy véli, azt is mutatja Nagyér példája, hogy
„a panaszkodás és a nyafogás helyett inkább dolgozni érdemes”.
Aztán rátér a geopolitikára is, miután megjegyezte, hogy „a világnak egy olyan pontján élünk, ahol az igényeinknek megfelelő mennyiségű forrás soha nem állt rendelkezésre”, ezért nekünk „többet kellett küzdeni, dolgozni és harcolni, és nehezebb körülmények között nagyobb ellenállással szemben kellett menni”.
Lázár kifejezésével élve tiszteletreméltó mintafaluként tekint Nagyérre. Támogatta a települést abban, hogy helyi termékeket – zöldségeket, gyümölcsöket, húst és tejtermékeket – lehessen vásárolni, „azt a törekvést, hogy önellátóak legyenek az emberek, találjanak vissza a természethez”, így a nyáron megépült egy termelői piac 90 millió forint támogatásból, amit a miniszter is átadott a Nagyéri Sokadalmon még szombaton.













