Harmadik éve él Kisteleken és szolgál az egyházközség templomaiban Amanso Brendan Chika, aki a nigériai Igbo törzs szeminaristájából vált a kisteleki plébánián szolgáló magyar pappá. Most a kistelekjaras.hu hírportál írt arról, hogy a Kisteleki Járási Hivatal aktív közreműködésével megkapta a magyar állampolgárságot.

Az idén 30 éves Brendon (a kistelekiek o-val ejtik a nevét) a portálnak elmondta: „Nigériában születtem, onnan érkeztem Magyarországra 2014-ben. Azért pont Magyarországra, mert a szegedi püspöktől, Kiss-Rigó Lászlótól kaptam egy ösztöndíjat, vagyis egy olyan lehetőséget a paptestvéremmel, Benjamin atyával együtt, hogy itt tanuljunk, itt folytassuk a papi képzést.”

Az első hónapokban angol nyelven tudtak kommunikálni, de Brendan atya szerint voltak tolmácsaik, mint például Zoli atya, akkor szintén kispap volt, és tudtak vele angolul beszélni. Később elkezdték tanulni a magyar nyelvet az egyetemen. Mint az atya elmondta, 2020 júniusában fejezte be a teológiát, abban az időben került Kistelekre gyakorlatra. Szentelése után itt is tartotta az első misét, és továbbra is ide helyezték első szolgálati helyére.

„Nehéz volt, számomra még egy folyamat, mert a ragozásokat, a kifejezéseket folyamatosan tanulom, igyekszem mindenkitől, bárkitől kérni a magyarázatot, ha valami nem világos” – ecsetelte a portálnak a nyelvtanulás nehézségeit. Emellett elárulta, hogy magyar történelmet is tanultak, amiből mindent nem tud ugyan, de a lényeges dátumokban, eseményekben otthon van.

Brendan atya nigériainak és magyarnak is vallja magát, mint mondja, az itt töltött 8 év egy jelentős időszak az életéből. Kedvenc szava a palacsinta, és azt sem bánja, ha négernek hívják, mert szerinte nem bántó, hisz ezt errefelé így mondják, ismeri a megszólítás szándékát. Brendan atyáról Antal Imre plébános elmondta, van egy olyan réteg, akik nem tudnak ezzel mit kezdeni, hiszen Kistelek történetében nem jellemző, hogy egy afrikai színesbőrű pap hirdeti az evangéliumot.

Antal Imre úgy nyilatkozott, hogy itthon minden apróságon kiakadunk, pedig „ez nem arról szól, hogy lőnek a fülünkbe, meg este lefekszem, és reggel a bomba leviszi a ház tetejét, mint ahogyan Nigériában ez sajnos gyakori. Brendan atya nyolc éve nem volt otthon, és egyszer nem hallottam, hogy emiatt méltatlankodna, és türelemmel kivárta, míg decemberben ennyi idő után sikerült a Jóisten segítségével hazalátogatnia”.