100, külföldön élő szegedit keresünk, aki segít a városnak erős független nyilvánosságot építeni.
Februárban lebontották Szabadkán az egykori Partizan kerékpárgyár épületeit, amelyek helyén a tervek szerint barkácsüzlet épül – írja a Szabad Magyar Szó. Az üzem már több mint egy évtizede nem működött.
A vörös téglából épült homlokzat a település egyik jellegzetes látványossága volt. A vajdasági lap írása szerint felvetődött az is a helyiek körében, hogy legalább részben megőrizhették volna a régi gyár markáns homlokzatát az új bevásárlóközpont részeként. Hasonlóan az Árkád Szeged homlokzatán is látszik az egykori Első Magyar Kenderfonó épületegyüttese.
„Az egykori Partizan gyár épülete korábban ideiglenes védelem alatt állt mint kulturális örökség, de ez a státusz sajnos már régen lejárt” – nyilatkozta a lapnak Szűcs Balázs, a Községközi Műemlékvédelmi Intézet igazgatója. Szerinte az objektumról évekig nem gondoskodtak megfelelően, jelentős mértékben leromlott az állapota, és a homlokzat megtartása egyáltalán nem lett volna gazdaságos. Az itt használt gépeket sem sikerült megőrizni.
Ugyanakkor az új beruházóval egyeztetve sikerült megmenteniük a régi tornyot, amely egykor a gyár része volt. Az elképzelés az, hogy itt egy kis múzeumot alakítanak ki, amely megőrzi az egykori gyár emlékét.
Szabadkán több ipari létesítmény is eltűnt az elmúlt években: lebontották például a Zorka vegyiművek üzemeit, valamint nemrég annak leányvállalatát, a Slavica gyárát is. Az egykoron a Zombori úton álló Slavicát egy Lidl váltja fel, a November 29. húsfeldolgozó helyén pedig ma elemgyár működik és tovább bővül. Eközben a Partizan gyár épületei is épp eltűntek.
Az 1888-ban, Rothman Imre által alapított gyár történetének emlékét ma már főként a megmaradt tornyok őrzik. A kezdeti időszakban az üzemben vasöntöde működött, valamint rugókat és fémbútorokat gyártottak. A termelés később bővült, és az ipari létesítmény a város egyik jelentős gyárává vált.
A 20. század harmincas éveiben indult el a kerékpárok gyártása, az ehhez szükséges alapanyagokat és alkatrészeket Németországból szerezték be. A tulajdonosokat, Geiger – később Gábor – Bélát és feleségét 1944 júniusában Németországba deportálták, ahonnan nem tértek vissza.
Az üzem 1949-ben kapta a Partizan nevet, és ettől kezdve elsősorban kerékpárgyártásra szakosodott. A gyár termékei hosszú időn át meghatározó szerepet játszottak a jugoszláv iparban és a régió kerékpárpiacán.














