100, külföldön élő szegedit keresünk, aki segít a városnak erős független nyilvánosságot építeni.
Gyulafehérvárnál már a Maroson is meghaladja a megengedett értéket a só koncentrációja – írja a Szeged.hu az Agerpres román hírügynökség alapján.
A parajdi sóbányánál bekövetkezett katasztrófa következtében tovább nőtt a Kis-Küküllő vizének sótartalma, ami a Nagy-Küküllőn keresztül a Marosba, az pedig Szegednél a Tiszába folyik.
A Fehér megyei prefektusi hivatal tájékoztatása szerint vasárnap a Kis-Küküllő vizének sótartalma 1900, a Nagy-Küküllőé 867, a Marosé pedig 403 milligramm volt literenként. Hogy érthető legyen, miért nagyon aggasztóak ezek a számok: A vízkezelő állomások legfeljebb 250 milligramm sótartalmú vizet tudnak feldolgozni. A halpusztulás már 1000 milligrammnál megkezdődik, és ha az érték eléri a 2000 milligrammot, akkor semmilyen élőlény nem marad életben a vízben.
A magas sótartalmú víz pénteken elvileg már elérte a Maros magyar szakaszát, de aznap még a határérték alatt volt a sótartalom mind az öt mérőponton. A hétfői adatokról egyelőre nincs hír.
A Fehér megyei gazdákat már szombaton figyelmeztették a hatóságok, hogy sem a Kis-Küküllő, sem a Nagy-Küküllő vize nem alkalmas állatok itatására vagy öntözésre.
A sókoncentráció hígítására a hatóságok vizet engednek ki a közeli víztározókból. A katasztrófavédelem és a vízügyi hatóságok a hétvégén több szivattyút is üzembe helyeztek a bánya térségében, amelyekkel átemelik a Korond-patak vizének egy részét, hogy kevesebb sós víz kerüljön a pataknak a bánya alatti szakaszába. Ezek az intézkedések jelentős mértékben csökkentették a víz sókoncentrációját.
Mint korábban írtuk, a Korond-patak által elárasztott parajdi sóbánya május végén beszakadt, és a sós víz a közeli folyóba kezdett ömleni. Így nemcsak a turisztikai értékek lettek oda, hanem az áradás ökológiai katasztrófát is okozott: az élőlények számára túl sós víz miatt tömeges halpusztulás következett be. Eddig megközelítőleg 200 kilogramm halivadékot helyeztek át a hatóságok a Kis-Küküllőből a Szolokma-patakba, de rengeteg hal volt, amelyet már nem lehetett megmenteni. A jelentősen megnövekedett sókoncentráció ráadásul nemcsak a vízben élő lények egy jó részét pusztítja el, hanem a víz mentén termesztett és az erdőalkotó növényeket is tönkreteheti, és még a csapvíz is ihatatlanná vált több településen.
A lakosság ivóvízellátása érdekében a Maros megyei katasztrófavédelem 534 ezer liter vizet szállított az érintett területekre, amelyből 223 ezer liter ivóvíz, 271 ezer liter háztartási használatra alkalmas víz, és 40 ezer liter állatok itatására szánt víz.
