100, külföldön élő szegedit keresünk, aki segít a városnak erős független nyilvánosságot építeni.
Másodfokú vízminőségi kárelhárítási készültséget rendelt el az Alsó-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság. Erre azért volt szükség, mert magas sótartalmú víz éri el a Maros magyarországi szakaszát a parajdi sóbánya katasztrófája miatt még pénteken este – árulta el Siklós Gabriella, az Országos Vízügyi Főigazgatóság szóvivője a Rádió 88-nak.
Siklós azt is elmondta, a vízügy folyamatosan mér, egyelőre jelentős változást nem tapasztalnak a Maros vízminőségében. A szegedi vízügy szakemberei napi rendszerességgel, 5 helyszínen végeznek méréseket. Kiemelte, mivel a gazdálkodóknak a Marosból szolgáltatnak öntözővizet, ezért az Ativizig az érintetteket értesítette a kialakult helyzetről, és maximális kapacitásra töltötték fel az öntözőrendszereket. A jelentősen megnövekedett sókoncentráció ugyanis nemcsak a vízben élő lények egy jó részét pusztítja el, hanem a víz mentén termesztett és az erdőalkotó növényeket is tönkreteheti.
A parajdi sóbánya régi részlegénél bekövetkező kisebb beomlások is hozzájárulnak ahhoz, hogy sós vízzel szennyeződik a Korond-patak és a Kis-Küküllő, ahol halpusztulást észleltek a hatóságok. Egy emberi mulasztás is súlyosbította a helyzetet: a folyó vízének sótartalma szerdán nőtt meg jelentősen, miután a Korond-patak elterelésével megbízott cég munkához látott, és elbontotta a külföldi szakértők javaslatára felépített vízhozamlassító gátakat, valamint úgy terelte el a patak vizét, hogy az ideiglenes medret nem szigetelte le.
Petres Sándor Hargita megyei prefektus az Agerpres román hírügynökség jelentése szerint a helyszínen elmondta: a régi bányánál jelentkező újabb kisebb beomlások csökkentik a födém hirtelen beszakadásának a veszélyét, ugyanakkor gondot is okoznak, mivel a sótömbök leszakadásával jelentős mennyiségű sós víz jut ki a bányából a Korond-patakba és a Kis-Küküllőbe. A térségben korábban hozott óvintézkedések továbbra is érvényben maradnak.
„A román vízügyi hatóság eközben folyamatosan figyeli a sószennyezés által érintett folyóvizeket, és csütörtökön este a magyar hatóságokat is értesítették a Maroson érkező sószennyezésről” – közölte Luci Ervin, a hatóság műszaki igazgatója. A vizek sókoncentrációja csökkent, de továbbra is engednek ki vizet a zeteváraljai és bözödújfalusi víztározókból, hogy hígítsák a Kis- és Nagy-Küküllő, valamint a Maros vízét. A sószennyezés péntek reggel érte el Dicsőszentmártont. A Kis-Küküllő a Küküllőbe torkollik, az pedig a Marosba, ami Szegednél folyik a Tiszába. Egykor a Maroson szállították le az erdélyi hegyekben kibányászott sót Szegedig.
A Korond-patakon és a Kis-Küküllőn halpusztulást is észleltek. Főként a Sóvárad és Erdőszentgyörgy közötti szakaszon láthatók a pusztulás jelei, ahol 50 kilogrammnyi kisebb haltetemet gyűjtöttek össze. Székely Annamária, a Maros Megyei Környezetőrség főfelügyelője a Székelyhon hírportálnak elmondta: egyelőre a kisebb halak pusztultak el, de a nagyobb egyedek pusztulására is számítanak, ezek felfogásához hálókat feszítenek ki a Kis-Küküllőn Hargita és Maros megye határa és Erdőszentgyörgy között.
Tömeges halpusztuláshoz vezetett a parajdi bányakatasztrófa, a sós víz Szegedig is eljuthat
Nicolae Sebastian Soltuz, a parajdi bányát működtető Salrom befektetési igazgatója szerint két céljuk van: befogni a Korond-patak vizét és vezetékeken vinni át a sóbánya fölötti veszélyeztetett területen, valamint csökkenteni a sószennyezést. Az igazgató szerint pénteken egy újabb megoldás is felmerült. Eszerint a patak vizét a bánya fölötti felső szakaszon nagy teljesítményű szivattyúkkal nyernék ki és csak a kritikus szakasz alatt engedik vissza a mederbe, hogy ne szennyeződjön sóval. Még elemzik ennek lehetőségét, és minden döntést egyeztetnek a megyei vészhelyzeti bizottsággal – mondta.
Arról is beszámolt, hogy az Európai Sótermelők Szövetségének (EUsalt) képviselői is ellátogattak Parajdra, ahol két műszaki lehetőséget vázoltak fel a jövőre. Egyik a bánya megmentése a víz kiszivattyúzásával és a régi részlegek feltöltésével. A másik két új tárna nyitása kitermelési és turisztikai céllal. Utóbbi a szakértők szerint másfél évbe telne, míg a régi bánya lezárása sokkal időigényesebb és költségesebb folyamat.
Az állami tulajdonban lévő Országos Sóipari Társaság (Salrom) működtette parajdi sóbányába májusban tört be ismét a felette folyó Korond-patak vize. Az áradat néhány nap alatt teljesen elöntötte a bánya valamennyi részét, a légúti betegségek kezelésére és látogatók fogadására kialakított turisztikai szintet és a legújabb, Telegdy-bányát is.
A parajdi sóbánya Székelyföld egyik leglátogatottabb turisztikai látványossága, amelyet évente százezrek keresnek fel, és amelytől nemcsak az ott dolgozó bányászok, hanem a településen és a környékén létrejött több száz vendéglátóhely üzemeltetőinek és alkalmazottainak a megélhetése is függ. Szeged önkormányzata hárommillióval támogatta Parajdot, az Ökumenikus Segélyszervezet pedig több mint 250 milliót gyűjtött össze Székelyföld számára.
