„A biodiverzitás kell, de az elhanyagolt kinézet nem” – Temesváron visszavágták a túlburjánzott parkokat

Temesvár önkormányzata idén tavasszal bevezetett egy új zöldterület-kezelési módszert, a mozaikos kaszálást, amely során nem nyírták le teljesen a füvet, hanem vadvirágos, magasabb növényzetű foltokat hagytak. A cél a biodiverzitás ösztönzése, a beporzók élőhelyeinek megtartása, a talajvédelem és a karbantartási költségek csökkentése volt.

Április végére így a város parkjaiban elburjánzott a növényzet, ami felháborodást váltott ki a lakosság körében. Kommentek, bejelentések, fotók jelentek meg a közösségi médiában, amelyek szerint például a Gyermekpark füve térdig ér, a tulipánokat benőtte a gaz, és sokan kullancsinváziótól tartanak.

A városvezetés részben elmagyarázta a mozaikos kaszálás lényegét, miszerint nem kell minden területet „tükörsimára” nyírni. A kezdeményezés nem egyedi: több nyugat-európai város is hasonló gyakorlatot alkalmaz, de Szegeden is voltak már bőven ilyen kísérletek. A temesvári cél az volt, hogy zöld példát mutassanak, és a természetet közelebb hozzák a városi térhez.

A zöldterületek karbantartásáért felelős cégek kizárólag az ösvények mentén nyírták a füvet, máshol érintetlenül hagyták. Az áprilisi meleg esőzések miatt a növényzet – fű, gyom, virág egyaránt – intenzíven növekedett, mire a lakosok értetlenül szemlélték a parkok állapotát, és egyre többen fejezték ki nemtetszésüket.

A Temes megyei közegészségügyi igazgatóság (DSP) figyelmeztetést adott ki, hangsúlyozva, hogy a kialakult mikroklíma ideális a Lyme-kórt terjesztő kullancsok számára is – ezért sürgős fűnyírást és kémiai irtást javasoltak.

Ezt követően a polgármester, Dominic Fritz elismerte a program hibáit, és elrendelte a parkok teljes kaszálását.

Néhány biodiverzitási zóna marad meg a beporzók és sünök számára. „A biodiverzitás kell, de az elhanyagolt kinézet nem” – írta Facebook-posztjában a múlt héten. Hozzátette: „tesztelni kell új ötleteket, de azokat felelősen kell tudni korrigálni is, ha nem működnek”.

A Transtelex azt írja, Alexandru Ciobotă tájépítész szakértő hívta fel a figyelmet, hogy a projektet nem kommunikálták megfelelően, és nem volt mögötte tudományos megalapozás. Nem történt társadalmi egyeztetés, és nem vonták be a természetvédelmi stratégia kidolgozásához szükséges szakembereket. Mint mondta: „Az ötlet maga összhangban van az európai zöld irányelvekkel, de a megvalósítás tudományos háttér nélkül történt – és így kudarcra volt ítélve.”

A helyzet nem egyedi: más városokban – például Budapesten – is hasonló vitákat váltott ki a ritkább fűnyírás vagy a vadvirágos koncepció. A természetvédelem új formái gyakran ütköznek az esztétikai elvárásokkal, a megszokott városképpel és a lakossági ellenállással.

A városok sokáig a természet ellentéteként éltek a köztudatban – beton, forgalom, steril parkok jellemezték őket. Ez a felfogás azonban megváltozott: kutatások és zöldpolitikai irányelvek is hangsúlyozzák, hogy a városoknak szerepet kell vállalniuk a biológiai sokféleség megőrzésében.

A beporzók – mint a méhek, lepkék, zengőlegyek – állománya világszerte csökken. A vegyszerek, a monokultúrás gazdálkodás és az élőhelyek csökkenése miatt a városok egyre fontosabb menedékhelyekké válhatnak számukra. Itt kevesebb a permetezés, több a virágos kert és zöldtető – de csak akkor, ha nem nyírják túl gyakran a füvet.

A rövidre nyírt gyep nem engedi kifejlődni a virágokat, így a beporzók nem találnak táplálékot, a madarak pedig nem találnak rovarokat. A teljes ökológiai lánc megszakad. Ezért bír jelentőséggel, ha egy város – mint Temesvár vagy Szeged – beporzóbarát megoldásokat próbál bevezetni.

A városi biodiverzitás védelme tehát nem csupán zöld aktivizmus, hanem az egyik válasz a globális ökológiai válságra. Minden élő négyzetméter számít. Ehhez azonban szükséges, hogy az emberek megértsék: a természet szabálytalan, kusza – de ettől még értékes és nélkülözhetetlen. A városi természet nem műanyag szobanövény, hanem komplex, élő rendszer.