100, külföldön élő szegedit keresünk, aki segít a városnak erős független nyilvánosságot építeni.
A Szegedi Tudományegyetem csütörtök délután közleményben jelentette be: felfüggeszti a Tisza-parti, a XIX. század közepén épült MÁV-közraktárak bontási munkálatait. A döntés egy hét sajtónyilvánosság, szakmai megszólalások, közel 70 szegedi értelmiségi nyílt kiállása és egy civil petíció után született, miközben a két raktárépület közül a kisebbet, a 120 méter hosszút az egyetem már nagyrészt elbontatta.
Átalakíthatják a terveket
Az SZTE levélben fordul Szeged Megyei Jogú Város polgármesteréhez, Botka Lászlóhoz, és kéri, hogy az önkormányzat vizsgálja felül a területre vonatkozó Szegedi Építési Szabályzatot (SZÉSZ). A hatályos szabályozási terv szerint ugyanis a most még álló, 180 méter hosszú nagyobbik raktárépületen keresztülhaladna egy tervezett másodrendű közlekedési célú út — vagyis a jelenlegi városrendezési keret alapján az épület megtartása eleve nem lenne lehetséges. Az Egyetem azt kéri, hogy vagy szüntessék meg ezt a közlekedési célú területet, vagy olyan beépítési karaktert írjanak elő, amely „a lehető legtágabb beépítési és ingatlanhasznosítást teszi lehetővé”.
Másrészt kezdeményezik az egyeztetést Vitézy Dávid közlekedési és beruházási miniszterrel mind a Közraktárak, mind a harmadik híd egyetemi szempontjai kapcsán. Az Egyetem már vasárnap jelezte, hogy nyitott a miniszteri konzultációra, miután Vitézy csütörtök este a Szegedernek azt mondta: ismeri az ügyet és tájékozódni fog az illetékes szerveknél.
Az Egyetem továbbra is jogszerűnek tartja az eljárást
A közleményében az SZTE részletesen ismerteti az átvételi és bontási folyamatot. Eszerint a 2015 óta tartó vagyonjuttatás keretében 2024-ben kapta meg ingyenes vagyonjuttatásként a MÁV Zrt. tulajdonában álló, 30 éve használaton kívüli, 5,7 hektáros ingatlant; a raktárépületek birtokba adása 2025. június 23-án zárult le.
A bontási kiviteli terv elkészítése, a közbeszerzési eljárás (2026. március 6-i szerződéskötés, március 16-i munkaterület-átadás) és a párhuzamos lőszermentesítés az SZTE szerint mind a hatályos jogszabályoknak megfelelően zajlott, a tervező pedig kötelezően nyilatkozott arról, hogy a területen lévő épületek egyike sem érintett műemléki vagy építészeti örökségvédelemmel.
Most első alkalommal ugyanakkor explicit módon kimondják, hogy „az épített örökség védelmét” „kiemelt fontosságúnak” tartják.

Az intézmény a területen az Élettudományi Tömb és Multidiszciplináris Innovációs Komplexum megépítését tervezi négy konkrét elemmel: Interdiszciplináris Kutatásfejlesztési és Innovációs Kiválósági Központ, Innovatív Medicina és Orvos-technológiai Kompetencia Központ, Gyógyszerészeti Tudományok Képzési Központja, valamint Innovációs és Technológiai Központ.
A 120 méter hosszú, kisebbik közraktárt május 15-re, péntek reggelre az Egyetem nagyrészt elbontatta. A 180 méter hosszú, a Tisza-töltéshez közelebb eső, nagyobb épülethez viszont a mai napig nem értek hozzá a munkagépek — ennek a sorsa most a Botkával és Vitézyvel történő egyeztetések kimenetelétől függ.
Civilek kiállása vezetett idáig
Kedden közel 70 szegedi értelmiségi – köztük Keszthelyi-Szabó Gábor volt SZTE-rektor, Krisztin Tibor matematikus, az SZAB elnöke, Szajbély Mihály MTA-doktor és Schulcz Péter, a Csongrád-Csanád Vármegyei Építész Kamara elnöke – írta alá a „Kiállás a megfontolt városért” című szöveget, amely minden nagyberuházás előtt nyilvános örökségvédelmi mérlegelést kér. Ugyanezen a napon az aHang petíciót indított a bontás felfüggesztéséért és adaptív újrahasznosításért.
A bontást T. Szabó Csaba történész „erkölcsi és műemlékvédelmi hibának” nevezte, európai pozitív példákra hivatkozva. Majó-Petri Zoltán, az SZTE volt gazdasági és műszaki főigazgatója, az SZKT korábbi vezetője is élesen felszólalt, ő azt írta közösségi oldalán, hogy egy olyan városban és országban szeretne élni, ahol amit lehet, megőrzünk, átalakítunk, új funkciókat keresünk, bevonva a közösséget.
Az ügy maga azzal robbant be, hogy a Szegeder megírta, hogy az SZTE nem vizsgálta meg külön a Közraktárak örökségvédelmi értékét, pusztán elfogadta a tervező nyilatkozatát a jogi védettség hiányáról. Ez persze jogilag rendben van, de nem is ez volt a kérdés az elmúlt másfél hétben.















