Őszi darulesek Szegeden – a Fehér-tónál ezrek vonulását figyelhetik meg az érdeklődők

Az ősz egyik leglátványosabb természeti eseménye a darvak (Grus grus) ezreinek vonulása a Dél-Alföldön. A kelet-európai állomány egyik kiemelt gyülekezési helye a szegedi Fehér-tó és környéke, ahol a madarak október végétől az első fagyokig tartózkodnak nagy számban, mielőtt telelőterületeikre indulnának.

A Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság túravezetői felejthetetlen élményt ígérnek azoknak, akik ellátogatnak az őszi darulesek egyikére. Az első ilyen alkalmat szombaton rendezik Sándorfalván, ahova online, a nemzeti park honlapján lehet jelentkezni. Ezt követően november 8-án, 15-én, 22-én és 29-én várják a látogatókat.

A darvak napi ritmusa jól követhető: napkeltekor indulnak táplálkozni a szántókra, gyepekre, naplementekor pedig megfigyelhető, ahogy a hangosan krúgató csapatok behúznak éjszakázó helyeikre, a halastavakra. Ilyenkor a darulesek résztvevői láthatják, amint darvak százai szállnak el a fejük fölött.

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesülettel közösen szervezett eseményen az érdeklődők a Szalakóta Látogatóközpontban megtekinthetik a darvak életét bemutató filmet, a helyszínen madárbarát bolt is működik, majd figyelemmel kísérhetik az éjszakázni érkező darvakat.

A darvak nagy része a tartós hideg időszak beálltakor elhagyja a Kárpát-medencét, és Európa déli részén vagy Észak-Afrikában tölti a telet. Az utóbbi években azonban egyre gyakrabban előfordul, hogy nagyobb csoportjaik a térségben telelnek át, például a Büdös-széken a Pusztaszeri Tájvédelmi Körzetben.

A 190–200 centiméteres szárnyfesztávú darvak tollának alapszíne palaszürke, a fej és a nyak oldalán lévő fehér sáv élesen elkülönül fekete arcuktól és fejüktől. A daru rendkívül éber, veszélyt sejtve hosszú nyakát magasra nyújtja.

Költőterületén, Eurázsia erdős és sztyeppés tájain, füvet, növényi hajtásokat, rovarokat, néha halakat, kisebb emlősöket és madárfiókákat fogyaszt. Vonuláskor kultúrnövények termésével és magvakkal táplálkozik, tavasszal és nyáron inkább rovarokat eszik. Vonuló csapatai V-alakban vagy egyenes vonalban szállnak, ellentétben a rendezetlen csoportokban röpülő gólyákkal.

Magyarországon a 19. század végén még költött, ma már tavaszi és őszi átvonuló. 2015 nyarán – száz év után először – a Marcal, majd 2021-ben a Rába völgyében sikerült megfigyelni egy-egy költőpárt, és a szakemberek szerint lehetséges, hogy a Csanádi pusztákon is költ egy pár.