„A kockakő nem bizonyult időtálló megoldásnak” – írta Nagy Sándor városfejlesztési alpolgármester a Szegeder azon kérdésére, hogy miért kell betonburkolatra cserélni a kockaköves útburkolatot az Indóház téren. A döntés egy városházi bizottsági ülésen született meg nemrég, miután az itt végállomásozó buszok terhelésétől az évek során megsüllyedt és egyenetlenné vált a kockaköves útfelület a vasútállomás előtt.

Amikor a szépség útban van

„A burkolat cseréje a buszok által használt útfelületen, a szegélyek között teljes szélességben történik, mivel a kockakő nem bírta a terhelést” – árulta el Nagy Sándor kérdésünkre. Vagyis a Szent Ferenc utcán nem lesz beton, az autók továbbra is kockaköves úton járnak majd, és itt megmarad a régies hangulat.

Az Indóház téren pedig azért bazaltbetonra esett a választás, mert a város több pontján már bevált buszmegállók burkolataként. A kibontott kockaköveket elraktározzák, és a város más pontjain újra felhasználják majd – derült ki az alpolgármester válaszából.

A betonburkolatos megoldással Csüllög Imre, a Magyar Kerékpárosklub szegedi szervezetének vezetője is egyetért, bár szerinte a probléma gyökere nemcsak a kövek anyagában keresendő. „Örülünk a változtatásnak. Ha lett volna lehetőségünk, nem javasoltuk volna annak idején, hogy az Indóház térre ezeket a kis kőkockákat használják, de valakinek akkoriban nagyon tetszett ez a fajta burkolat” – mondta a Szegedernek Csüllög.

Szerinte „a kövek felszíne egyenetlen, a hézagok nagyok, ami kezdettől gondot okozott nemcsak a kerékpárosoknak, de a bőröndöt húzó, vagy babakocsit toló gyalogosoknak is”. A kövek idővel kimozdultak, lyukak alakultak ki, a járművek pedig „jobban rázkódtak és nagyobb zajt keltettek” a térre behajtva – ez utóbbi zajforrás részben megmarad, hiszen csak a buszok által használt részen lesz beton.

A funkcionalitás nyeresége

Csüllög szerint a tér más szempontból is átgondolatlanul épült meg – kevés a zöldfelület, a parkolás nehézkes, és a gyalogos–kerékpáros közlekedés több ponton bizonytalan. Példaként említette, hogy a körforgalomnál a kerékpárosokat rávezették a járdára, a parkolóktól viszont nem lehet kimenni a rázós úttestre. A másik ilyen probléma, hogy a buszok gyakran elállják az utat a járdánál, így a gyalogosoknak takarásból kilépni a téren közlekedő járművek elé. „Reméljük, ezeket is orvosolják a közeljövőben, és hogy a kis kőkockákat a Lófaránál is minél előbb járható burkolatra cserélik” – tette hozzá Csüllög.

Nagy Gyula urbanisztikai szakértő szerint a mostani csere racionális, de a történeti arculat szempontjából veszteség. „Az Indóház tér jelenlegi kockakőburkolata esztétikai szempontból kétségkívül értéket képvisel: illeszkedik a tér századfordulós hangulatához, harmonizál az építészeti környezettel, és vizuálisan erősíti a tér karakterét” – fogalmazott a Szegedernek az SZTE Társadalomföldrajz Tanszékének adjunktusa.

„Ugyanakkor funkcionális és használhatósági szempontból a lehető legrosszabb választás egy olyan városi tér esetében, ahol intenzív a gyalogos- és átmenő forgalom” – jegyezte meg.

Nagy Gyula szerint a kockakő egyik előnye, a csapadékvíz elvezetése, a gyakorlatban nem érvényesül, mivel „a köveket jellemzően masszív, betonozott alapra helyezik, amely nem engedi a víz beszivárgását”. A betonra váltás tehát javíthatja a használhatóságot, de közben elveszhet a tér történeti karaktere. Úgy véli, ha a lakossági visszajelzések és a forgalmi igények azt mutatják, hogy a jelenlegi burkolat nem tölti be funkcióját, a csere indokolt lehet, még ha esztétikai szempontból veszteség is éri a teret.

Hiba lehetett a térkő, de tanultak belőle

Fontos szempont ugyanakkor, hogy a tér felújítása viszonylag új, vagyis „a most tervezett burkolatcsere a közpénzekkel való gazdálkodás szempontjából megkérdőjelezhető, hiszen az ilyen léptékű beruházásokat általában hosszabb élettartamra és használati ciklusra tervezik”.

Az Indóház téri tapasztalatok nem egyediek Szegeden: hasonló burkolati hibák már máshol is előfordultak. A HVG 2011-ben számolt be arról, hogy a Gutenberg utca frissen lerakott díszburkolata rövid idő alatt tönkrement: „a dísztéglák szétcsúsztak, lesüllyedtek, több helyen eltörtek.” Az akkori beszámolók szerint „a fugák egymástól elcsúsztak, a téglák egyenetlenül helyezkednek el”, és a burkolat elemei „még az autók által nem használt járdaszakaszokon is gyenge nyomásra mozognak, kotyognak, gyakorlatilag kézzel felvehetők”.

A Gutenberg utca felújításakor ugyanis a jelentősnek számító autós forgalom is díszburkolatot kapott, és bár 3,5 tonnánál nehezebb jármű nem hajthat be ide, a nyomvályúsodás így is gyorsan kialakult. A problémát azóta orvosolták az alap megerősítésével, és azzal, hogy bár ugyanúgy nem élével, hanem lapjával helyezték el a térkövet, de immáron dupla rétegben.

A térkő hiába szép, a fentiekből látható, hogy költséges megoldás az aszfalt vagy a beton helyett, és csak erős alappal alkalmas arra, hogy elbírja a rajta haladó járműforgalmat – különösen igaz ez a buszok és egyéb nehéz járművek közlekedése esetén. Bár a szegedi belvárosban nemrég átadott Oroszlán utcában is térkövet raktak az autók alá, az ennél jóval forgalmasabb utcákban, például a Somogyi, a Gogol, az Oskola vagy a Hajnóczy utcák felújításánál már aszfaltot terítettek az autóforgalom számára.