A Vadaspark állatgyűjteménye bővelkedik ritka és veszélyeztetett fajokban, azonban most az intézmény egy olyan fajról számolt be, amely maga költözött be a Vadaspark területére, egész pontosan a Sancer-tóra. Ez pedig nem más, mint a gólyatöcs, egy fokozottan védett lilealakú madár, amelyből mindössze kb. 550–680 fészkelő pár él hazánkban a Magyar Madártani Egyesület adatai szerint. Immár a szegedi állatkertben is fészkel 2 pár, sőt, mint a fotók is bizonyítják, a fiókáik ki is keltek. Őket az éles szemű látogatók meg is figyelhetik a tó partjáról, ahogy szedegetik élelmüket, az iszapban és sekély vízben élő gerincteleneket.

A gólyatöcs (Himantopus himantopus) egy elegáns, fekete-fehér tollazatú, hosszú lábú partimadár, amely nevét gólyára emlékeztető megjelenéséről kapta. Magyarországon rendszeres fészkelő, állománya azonban évről évre változik, főként az adott időszak csapadékviszonyaitól függően. Leginkább szikes tavak, nedves rétek, belvizek környékén figyelhető meg. Vonuló faj, március–április környékén érkezik hozzánk a trópusi Afrikából, és augusztus végére általában tovább is áll. Hazánkban fokozottan védett, mivel természetes élőhelyei fokozatosan csökkennek, ezért a vizes élőhelyek megőrzése és helyreállítása kulcsfontosságú a faj hosszú távú fennmaradásához.

A gólyatöcs sekély vizes, kopár területeken alakítja ki fészkét, amelyet növényi törmelékekkel bélel ki. Egy-egy fészekalj általában 3–5 tojásból áll, a fiókák körülbelül egy hónap alatt repülnek ki, de szüleikkel még utána is együtt maradnak. A madár hosszú lábai lehetővé teszik, hogy mélyebbre gázoljon a vízben, így hatékonyan tudja összeszedni táplálékát, amely főként vízirovarokból és egyéb apró gerinctelenekből áll. Európai állománya stabil, de a magyarországi populáció sorsa az élőhelyek védelmétől függ – ezért is nagy jelentőségű, hogy Szegeden is sikeres költésről számolhattak be.