Eredménytelenségre van ítélve a kémiatanár munkája – írta egy SZTE-n oktató pedagógus Orbán Viktornak

„Eredménytelenségre van ítélve a kémiatanár munkája” – fogalmazott F. Várkonyi Egon, a Szegedi Tudományegyetem Természettudományi és Informatikai Karán oktató doktorandusz, vegyész, kémiatanár a Maruzsa Zoltán köznevelési államtitkárnak és Orbán Viktor miniszterelnöknek címzett levelében.

„Korábban már jeleztem, hogy szeretném a közoktatásban megfogalmazódó súlyos problémákkal megkeresni a minisztériumot/kormányzatot, akik döntési helyzetben vannak” – írta posztjában, hozzátéve, hogy ezt nemrég megtette, a kormányfő meg is kapta a levelét, az államtitkár esetében ez még folyamatban van. 

„Bár a levél elsősorban a kémiaoktatásra koncentrál – hiszen kompetenciám leginkább ehhez van –, a benne megfogalmazott problémák túlnyomó része sajnos nem tantárgyspecifikus. Számos általános, rendszerszintű jelenség rajzolódik ki belőle, amelyek a magyar közoktatás egészére jellemzőek.”

A levél megírására az késztette, hogy egy leendő kémiatanár zárótanításán járt, és a tanóra során újra szembesült azokkal a visszatérő nehézségekkel, amelyek „nem egyéni mulasztások, hanem a rendszer strukturális problémáinak következményei”.

Hangsúlyozta, hogy a levél nem politikai állásfoglalás, mivel szerinte az oktatás mindenki ügye, és nem lehet pártpolitikai keretek közé szorítani.

„Tisztában vagyok vele, hogy az országban akadhatnak pillanatnyilag égetőbb problémák is, azonban, ha minden alkalommal utolsó helyre helyeződik az oktatás, sosem lesz változás. Az én szintemen ennyit tudok tenni az előremenetel érdekében” – zárta a bejegyzést. 

F. Várkonyi levele emlékeztet arra, hogy a 80-as években a magyar természettudományos oktatás még a világ élvonalába tartozott, ez pár évtized alatt a nemzetközi átlag alá esett vissza.

Ennek egyik oka szerinte, hogy a sorozatos tantervi átalakítások során egyre nőtt a kötelezően előírt tananyag mennyisége, miközben a tanórák száma még csökkent is. Ez a kémiára biztosan, de szerinte általánosan is jellemző.

Így egy pedagógus előtt két út áll. Vagy a minőségi oktatást választja, amihez több időre van szükség, és akkor behozhatatlan lemaradásba kerül, vagy megpróbálja megkísérelni az előírt tananyag leadását, de akkor „garantált az értetlen információk halmaza a diákjaink fejében”.

Azaz mindkét esetben „eredménytelenségre van ítélve a kémiatanár munkája”.

Úgy véli, több időt kell biztosítani a minőségi oktatásra, ehhez pedig a Nemzeti alaptantervben leírt anyag mennyiségét alaposan le kellene szűkíteni.

A pedagógus azt vallja, hogy öröm nélkül nincs hatékony tanulás, így erre is figyelnie kellene az átalakításoknak. A levélben idézi Bagdy Emőke klinikai szakpszichológust, aki szerint „az a tudás, amely szikár, száraz, pusztán csak a tények rendszere és nem hatja át az érzelmi felelősség, nem tud célt érni, mert a felelősség ott születik meg, ahol közöm van személyesen valakihez/valamihez”.

Végül arra kéri Orbán Viktort és Maruzsa Zoltánt, hogy „a szakmaiságból fakadó józan észnek megfelelően, és a magyar gyermekek iránt »szeretettel áthatott« szolgáló hatalmuknál fogva, tegyenek lépéseket a kémiaoktatás helyretétele érdekében”.

A levelet a HVG foglalta össze, teljes terjedelmében pedig itt lehet elolvasni.