A megoldás mindig az kell legyen, ami a gyereknek segít – a Wesley-ügyről mélyebben

„Alacsony az emberek jogtudata. Valószínűleg azért is volt annyi hiba ebben az eljárásban, mert az emberek arra számítottak, úgysem biztos, hogy föl tudnak lépni az érdekeikért” – mondta a Szegedernek Tóth Judit, a Szegedi Tudományegyetem docense és a Jogklinika vezetője, amikor a Wesley-iskolák bezárásáról kérdeztük még néhány hete.

A jogász szerint nem volt jogszerű, amikor három nappal az iskolakezdés előtt közölte a kormányhivatal a szegedi Wesley János Óvoda, Általános Iskola és Középiskolával, hogy a fenntartó Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség (MET) tartozásai miatt azonnali hatállyal megszünteti a működésüket. „Nem lehet egy ilyen döntést azonnal végrehajthatóvá nyilvánítani” – nyilatkozott a jogász.

Ha a működéshez szükséges pénz hiányzik, valóban mérlegelni kell a bezárást, így ilyen értelemben a döntés a jogszabályoknak megfelelt. Ugyanakkor a diákoknak úgynevezett szerzett joga az, hogy egy bizonyos intézményben, osztályközösségben, nevelői gárdával és egy szülői munkaközösséggel körülvéve tanulhatnak – egy ilyen hirtelen döntés pedig elveszi tőlük ezt a jogot.

A szerzett jog kérdése különös jelentőségű a wesleys diákok esetében, akiknek a többsége speciális nevelési igényű (SNI-s). „Azt talán már megtapasztalta az átlagember is, hogy bizonyos emberek a változást nehezen viselik. Fontos, hogy a bizalmukba fogadják azt, aki rajtuk segít, aki velük napi szinten találkozik. Ezért kell megőrizni azt a környezetet, amit ők már megszoktak, elfogadtak. Nagyobb odafigyelésre van szükség ezeknél a gyerekeknél, nem lehet ugyanolyan módon dönteni róluk” – fogalmazott Tóth Judit.

Alapjogokat is sért a bezárás

Az Alaptörvény 16. cikke rögzíti: a gyereknek a társadalom és az állam részéről védelemhez van joga. Az olyan vitás esetekben, amelyekben alapjogok ütköznek, a gyerek javára kell dönteni. „Amikor az állam valamilyen érdeket mérlegel, akkor a megoldás mindig az, ami a gyereknek segít.” Már az 1989-es New York-i gyermekjogi egyezmény is kimondja:

„A gyermekeket érintő valamennyi intézkedés során, függetlenül attól, hogy azt állami vagy magán szociális intézmények, bíróságok, közigazgatási hatóságok vagy jogalkotó szervek végzik, a gyermek mindenek felett álló érdekét kell elsődlegesen figyelembe venni.”

Tóth Judit azt mondja, a gyerekek „aztán tényleg vétlenek abban, hogy milyen pénzügyi körülmények között működik egy intézmény. Ők ebben teljesen ártatlanok, nem lehet őket ennek kiszolgáltatottjává tenni.”

A gyerekeknek joga van a szabad iskolaválasztáshoz, bár a gyakorlatban a döntést általában helyettük, vagy velük közösen a családjuk hozza meg. Az SNI-sek számára nem sok opció van a Wesleyn kívül, ha valóban olyan intézményt keresnének, amelyben ennek megfelelő szakemberek dolgoznak. Márpedig ehhez joguk van, hiszen az állam „nagy vágyott célja”, hogy belőlük is, mint minden gyerekből, a társadalom számára hasznos felnőttet neveljen – magyarázta a jogász.

„Az egyenlő bánásmódra vonatkozó alkotmányos szabály is tulajdonképpen sérült, mert ha különböző helyzetű gyerekekkel azonos módon bánunk, az ugyanúgy diszkriminatív, mint ha az azonos helyzetűekkel különbözőképpen bánunk” – mutatott rá.

Bár Tóth szerint nem a gyerekek érdekét helyezték előtérbe a döntés során, Salgó László főispán erről máshogy nyilatkozott. Korábban arra hivatkozott, hogy ha nem zárják be tanévkezdés előtt az iskolát, akkor tanév közben akár ki is kapcsolhatta volna a fűtést a szolgáltató a tartozások miatt. Az pedig végképp nem szolgálta volna a gyerekek érdekét, ha évközben kell sürgősen új intézményt találni.

„A pénzügyi bizonytalanság egy felfogható kockázat, és ez jogilag is helytálló, de ez nem jelenti azt, hogy más megoldást nem lehetett volna keresni” – mondta erre a jogász, aki szerint segítséget kellett volna nyújtani a MET-iskoláknak, hogy folytathassák az oktatást. Erre ötleteket is adott: anyagi támogatás mellett kereshettek volna egy átmeneti fenntartót és egy konkrét épületet, ahol a MET összes intézményének valamennyi diákját elhelyezik. Célszerű lett volna a fenntartó jogait korlátozni, havonta vizsgálatot tartani, feladatokat előírni és rendszeresen ellenőrizni, hogy megvannak-e a működés feltételei.

Talán népszerűtlen vélemény, de Tóth Judit helyesnek tartja a vármegyei szintű közigazgatási szervek bevezetését. A Kormányhivatalok ugyanis nagy befolyással rendelkeznek, több szakterületre rálátnak, így minden erőforrásuk megvan a komplex problémák megoldására. A Wesley-ügyben szerinte felhasználhatták volna ezeket arra, hogy minden szereplő, főleg a gyerekek számára megfelelő megoldás szülessen. De talán a könnyebb út mellett döntöttek.

Nem állunk ki egymásért, csak magunkért

A bezárás értelemszerűen nem csak a fenntartó egyház és a gyerekek életében jelentett változást. Az ott tanító pedagógusok és az iskola egyéb dolgozói, ezeknek az embereknek a családjai, a diákok és óvodások szülei – összesen tehát több száz ember – érintett lehet csak a szegedi intézmény esetében.

Tóth szerint azonban a szülők egy része ilyen ügyekben hajlamos későn reagálni, vagy eleve nem túl tájékozottak a jogaikat illetően. „Ha őket konkrétan érinti valami nagyon sérelmes, akkor gyorsan keresnek olyan szakembert, akitől kérdezhetnek. De addig szépen csendben tűrik, miközben látják, hogy a párhuzamos osztályban vagy a másik intézményben ugyanolyan gyakorlat folyik” – mondta a jogász. Úgy látja, az emberek jogtudata azért hiányos, mert még mindig bennük vannak a „kádárizmus reflexei: ne szólj szám, nem fáj fejem”.

„Az az elképzelés, hogy a polgári öntudat majd itt hirtelen utat tör magának. Hát jelentem, polgárság nélkül elég nehéz lesz.”

Hibás-e a MET a kialakult helyzetért?

„Fájdalmas dolog, hogy ez ilyen hosszan elhúzódott” – mondta Tóth, aki szerint már évekkel ezelőtt fel kellett volna állítani egy válságstábot a pénzügyi nehézségek miatt. „Aki ismeri a magyar közigazgatási rendszert, az ennél proaktívabb. És minél nagyobb a felelősség valakin, annál jobban kell, hogy az legyen.” Itt nem az adománygyűjtésre, hanem a hivatalokkal, hatóságokkal való egyeztetésre gondolt.

A fenntartónak végig megvolt a lehetősége arra, hogy maga jelezze a problémát az illetékesek felé. Azt nem tudjuk, hogy élt-e vele, mindenesetre az erről szóló dokumentum nem látott napvilágot, és a Kormányhivatal is azt írta közleményében, hogy a sajtóból értesült az anyagi nehézségek tényéről.

A MET a hivatal végzését követően azonnali jogvédelmet kért, amit a Szegedi Törvényszék biztosított is neki, kérdéses azonban, hogy ennek a lépésnek mekkora haszna volt. „Ez tulajdonképpen azonos azzal, hogy halasztó hatálya van a törlési határozatnak” – tehát csupán időt ad az érintetteknek, magyarázta Tóth Judit. „De nem tudom, mi lesz a döntés eredménye a gyakorlatban.”

Régen a közigazgatási döntések ellen lehetőség volt fellebbezésre, ami ugyanúgy halasztó hatállyal bírt. Ma már csak közigazgatási perben lehet megtámadni ezeket, erre nyújthat megoldást egy ilyen kérelem. Ebben az ügyben akkor lett volna értelme jogvédelmet kérni, ha a szülői közösség úgy dönt, nem hajtja végre a Kormányhivatal határozatát, hanem továbbra is beviszik a gyerekeiket az iskolába. A halasztó hatály időt adott volna, hogy felkészüljenek a váltásra, a szülőknek nem kellett volna azonnal új iskolát keresni, a fenntartónak azonnal mindent bezárni.

„De most mindenki az első szóra megijedt”, aminek oka Tóth szerint a polgári öntudat hiányán túl az attól való félelem, hogy szabálysértési eljárás indul a szülőkkel szemben, amiért a tankötelezettségnek nem tesznek eleget. A határozat ugyanis nem tért ki arra, hogy jogviszonyigazolást, iskolalátogatási papírt intéznek az érintetteknek, amíg nem rendeződik a helyzet.

Újranyithat még a Wesley?

Tóth szerint „ilyen tortúra után” erősen kérdéses, hogy van-e a jövő a szegedi Wesley-iskola számára. Az óvodások még szerencsésebb helyzetben vannak – ők együtt maradtak, átvette őket az egyik szegedi önkormányzati intézmény, óvodapedagógusokkal, dajkákkal együtt. A diákok és családjaik viszont szétszóródtak. Az SNI-s gyerekek valószínűleg nem viselnének jól egy újabb váltást, az sem kizárt, hogy az új helyet már megszokják, mire vissza lehetne menni. Hiába tehát a halasztó hatály, a döntés visszafordíthatatlan folyamatokat eredményezett.

Az persze, hogy az egykori wesley diákok be tudnak-e illeszkedni új iskolakörnyezetükbe, szintén nem teljesen biztos. Néhány hónappal a szegedi Wesley bezárása után egy a belvárosi Zrínyi Ilona általános iskolába járó fiú tanítási időben a mosdóban öngyilkosságot kísérelt meg. A Szegeder több, egymástól független forrásból is meg tudta erősíteni, hogy az érintett tanuló egyike a Wesleyből eljött mintegy 150 diáknak.

De azért teljesen nem kell eltemetni a Wesleyt, vannak, akik foglalkoznak az üggyel. Ahogy egy korábbi tüntetésen elhangzott, „az iskola nem egy épület, hanem egy szemlélet”. Az Esélyteremtő Wesley Közhasznú Alapítvány fejlesztőközpontot indított rászoruló, sajátos nevelési igényű gyerekek számára a szegedi Wesley épületében. Az alapítványnak tagja ifj. Iványi Gábor is, vezetője pedig az intézmény szülői munkaközösségének elnöke, Novákné Finta Csilla, aki a Szegedernek korábban arról mesélt, hogy a gyerekek „csak annyit hajtogatnak, vissza akarnak menni a Wesleybe”.