Járvány is hozzájárult a Rákóczi-szabadságharc bukásához, véli az SZTE nyugalmazott professzora

A pestis volt az első biológiai fegyver? A Rákóczi-szabadságharc leveréséhez hozzájárult egy baci? A természeti, biológiai és epidemiológiai csapások is elvezethetnek a társadalom felbomlásához? E kérdéseket is feszegeti Pászka Imre, az SZTE nyugalmazott szociológia professzorának három kötetes műve, melyről az SZTE hírportálja írt.

„A természet is „cselekvő”, rombol és épít is, akárcsak az ember, tehát kettőjük kölcsönhatásában alakul a történelem” – véli Pászka Imre, a Szegedi Tudományegyetem nyugalmazott szociológia professzora.

Az 1400-as évek elejétől a 19. század végéig „a lehűlés korszakát” élte az európai emberiség. Ezt a „kis jégkorszakot” vizsgálja az Együtthatás – Reprezentációk főcímű, 2019 és 2024 között megjelent monográfia-füzérében Pászka. A természeti tényezők meghatározása után fokozatosan közelít az emberi és társadalmi tényezők, a létfenntartási nehézségek felé. Az eddig a klímakutatók által elhanyagolt térségre fókuszál A Kárpát-medence a természet és a történelem műhelyében.

A „kis jégkorszak” a földrajzi felfedezések, a reformáció, az ipari forradalom, de a pestis és a kolerajárvány időszaka is. A Krím félsziget Kaffa nevű városából hurcolták be a Földközi-tenger kikötőibe a genovai kereskedők-hajósok a „fekete halál” néven ismert pestist. A pestisjárvány – egyfajta „biológiai fegyverként” – az akkori 70 milliós Európa lakosságának soraiból, egyes becsélések szerint, 25 millió áldozatot szedett.

A Kárpát-medencét később érintő pestisjárványok hatása szintén jelentős, a kórokozó emberáldozataival hozzájárult például a Rákóczi-szabadságharc bukásához. „Az 1831-es kolerajárvány idején az akkor még ismeretlen organizmus ellen használt, de tiltott szerekről és álhírekről is tudunk, köszönhetően a kolozsvári, majd szegedi, később budapesti professzor, Rigler Gusztáv kutatásainak – fűzte hozzá a szerző.

Más elemzőkkel ellentétben Pászka Imre figyelte a felgyógyultak adatait is.

Így tudta megmutatni az óvintézkedés tudatosságát, az orvosi és intézményi hatékonyságot például az 1848–1849-es szabadságharc idején a kolerajárvány elhárításakor.

A járványok megváltoztatták a lokális és a nagyobb térség lakóinak bevett, megszokott életvitelét. Sőt, már az athéni pestis idején, Krisztus előtt 431–425 táján – a járvány egyik túlélőjeként – a történetíró Thuküdidész látta, hogy az miként okozhatja a társadalom felbomlását. Boccaccio a Dekameronban leírja a menekülés ösztönének elhatalmasodását a firenzei pestis idején, amit átélt.

„Az ókori és középkori példákat párhuzamba állítottam a Francis Fukuyama által említett, a modern polgári, liberális demokráciákat fenyegető veszélyekkel Ezzel emeltem ki, hogy a természeti, biológiai és epidemológiai csapások is elvezethetnek a társadalom felbomlásához. Országos járványok és természeti csapások nagyon ritkák, e jelenségek jobbára lokálisak. Ám hozzájárulhatnak a helyi közösségek, a társadalom felbomlásához” – összegzett Pászka professzor. További részletek és összefüggések az SZTE hírportálon olvashatók.