Talán nem a Szegeden élők száma lényeges, hanem hogy akik itt élnek majd, ők is jól érezzék magukat

Szerdán megjelent cikkünkben tartalmasan foglalkozunk Szeged népességtörténetének elmúlt 150 évével. A monarchia idején még Magyarország legnagyobb vidéki városa voltunk, megelőzve Pozsonyt és Zágrábot is. Hogyan jutottunk el idáig, miért nem 250 ezren lakják most a várost, és mi várható a jövőben? A teljes írás ide kattintva olvasható, ebben a cikkben most összeszedtünk rövidebben néhány fontos részletet és megállapítást külön is.

Nagy mértékben fogy a város

Szeged népessége, amióta a népszámlálás intézménye létezik, soha nem csökkent olyan mértékben, mint az elmúlt években. 2011-ben 168 ezer fő volt a város lakónépessége (ez az adott területen ténylegesen élő, jelenlévő népesség), ami a 2022-es népszámlálásra 159 ezer alá csökkent. A különbözet egészen pontosan több mint 9 ezer fő, a csökkenés mértéke 5,5%.

Szinte mindenkinek vannak ismerősei, akik már elhagyták a várost, vagy gondolkodnak ezen. A családi fészekből kirepülő és messzebb letelepedő gyerekek, az elköltöző barátok, szomszédok, kollégák. A folyamat öngerjesztő hatása is tapasztalható: minél többen költöznek el a környezetünkből, gyakran annál nagyobb az esély, hogy mi magunk is így határozunk, főleg ha ismerőseink ugyanoda vándorolnak.

Minden harmadik szegedi tanyán élt

1870-ben Szeged közigazgatási területe a török hódoltság után „megszerzett” falvak bekebelezése okán sokkal nagyobb volt a maihoz képest, sokáig a szegediek harmada valójában kint élt tanyákon. 1950-ig a mai Mórahalom és Ásotthalom is Szeged része volt, mai nevük sem volt még ismert ekkor.

Sokatmondó adat, hogy 1870-ben 48 ezren sem írni, sem olvasni nem tudtak a 70 ezer szegediből, ami a teljes népesség 68%-a, szemben Budapesttel, ahol „mindössze” 37% volt ez a szám.A többi vidéki várossal összevetve sem volt szebb ez az arány. 1880-ban a Gyógyászat nevű közlönyben írtak arról, hogy a harmadik magyar egyetem felállítására „legalkalmatosabb hely” Pozsony városa lenne Ferenc József király szerint, ennek kapcsán közölték a cikkben az olvasni–írni nem tudók arányát néhány városra:

• Debrecen: 20%
• Pozsony: 27%
• Pécs: 34%
• Kassa: 37%
• Nagyvárad: 39%
• Temesvár: 43%
• Szeged: 62%

„Szegény Szeged, miveltség dolgában, minden rokonszenvünk dacára ki kell jelentenünk, hogy a legutolsó helyen áll” – írták a cikkben.

Szeged volt Nagy-Magyarország második legnépesebb városa

Mai szemmel egészen elképesztő, de akkoriban Szeged még Nagy-Magyarország második legnagyobb városa volt, egyedül a néhány évvel később Budával és Óbudával egy várossá egyesülő Pest volt népesebb 200 ezer lelkével. Akár az akkori, akár a mai területével nézzük Szegedet az összehasonlításban, 1870-ben – és még sokáig eztán is – ez volt a vidéki Magyarország legnagyobb városa, népesebb Kassánál, Kolozsvárnál, Temesvárnál és olyan, ma fővárosként ismert városoknál is, mint Pozsony vagy Zágráb. Ráadásul 1870-ben Szabadkán 56 ezren, Hódmezővásárhelyen 49 ezren éltek, és ezzel Szabadka a harmadik, Hódmezővásárhely a negyedik legnépesebb város volt Budapest és Szeged után.

Az árvíz miatt ennyire nagyvárosias a belváros

Dr. Bajmócy Péter, a Szegedi Tudományegyetem Gazdaság- és Társadalomföldrajz Tanszékének docense szerint az 1879-es Nagyárvíz nemcsak elpusztította Szegedet, de lehetőséget teremtett arra, hogy modern városként szülessen újjá. A korábbi időszakok gátló tényezőit, például a középkorias szűk utcákat, vagy az alacsony, korszerűtlen házakat is elmosta az ár, és a XIX. század végén Szegedet nagyvárosként építették fel szinte a semmiből.

Ennek következménye az, hogy Szeged belvárosa sokkal nagyvárosiasabb, mint azt a funkcióiból és a méretéből várhatnánk. Az építészeti értelemben vett belváros túlnyúlt a Kiskörúton, több tucat utcát jelentett, miközben a hasonló méretű Debrecen esetében a fő utcától egy sarokra már földszintes házak kezdődnek. Vagyis az árvíz utáni újjáépítés következtében Szeged építészetileg sokkal nagyvárosiasabb lett, mint azt a funkcióiból várhatnánk. A kutató szerint ennek a következménye az is, hogy a ma Szegednél jóval népesebb határon túli városok – Pozsony, Kolozsvár, Temesvár, Újvidék, Zágráb – belvárosai inkább kisebbek, kisvárosiasabbak, mint Szeged belvárosa.

Trianoni remények

Trianon után sokan reménykedtek, hogy Szeged határvárossá válása új lehetőségeket hoz majd, de ezek a remények nem igazán váltak valóra, a város rövid és hosszú távú hátrányokkal is szembesült. A magyar gazdaság, amely korábban sajátos, de folyamatos fejlődést mutatott, megtorpant, ami kihatott a piacra, a nyersanyagbázisra és az infrastruktúrára. Szeged közvetlen környezetében számos fontos közlekedési útvonal, vasutak, közutak és víziutak váltak használhatatlanná az új határok miatt.

Áldás és átok: az ipar

Szeged lemaradásának legfőbb időszaka az 1950-es évek volt. Ekkor volt a leggyorsabb az iparosítás, ekkor nyerhettek legtöbbet az iparvárosok, Szeged pedig ebből teljesen kimaradt, hiszen nem csak alföldi jellege, hanem a jugoszláv határmenti fekvése is gátolta a fejlesztését. Bár ekkor húzták fel a város egyik legnagyobb üzemét, a textilműveket, más nem nagyon épült. „Az 1960-as évektől már Szeged is kapott számos ipari üzemet, és megyeszékhely is lett, ám az előző tíz év hátrányát már nem tudta ledolgozni” – fogalmaz Bajmócy Péter.

Szerinte ugyanakkor utólag visszagondolva azonban lehet, hogy ennek jó oldala is volt. A kutató azt mondja, „épp ez, vagyis a szocialista nagyipar kisebb szerepe okozta azt, hogy 1990 után jóval kevésbé esett vissza Szeged, mint Pécs vagy Miskolc, így népességszámot tekintve újra megelőzte ezeket”.

Negyedmilliós Szegeddel számoltak

Az átfogó, hosszútávú városfejlesztési programok is folytatódtak. 1957-ben az Építésügyi Minisztérium Városépítési Tervező Vállalata elkészítette Szeged településszerkezeti vázlattervét, majd 1959-ben az általános rendezési terv első ütemét. Ezeket a terveket Füle Lajos vezetésével készítették, aki Budapesten élve irányította Szeged fejlesztését. A tervek 130 ezer fős várossal számoltak 20 év távlatában. 1963-ban egy új koncepció készült, amely immáron egy negyedmilliós város műszaki kereteit vázolta fel – ez már akkora lakosságszám, amit nemcsak Szeged, de egy mai magyarországi vidéki város sem ért el, még a későbbiekben sem.

Változást hozhat a BYD

A Szegedre bejelentett nagy autóipari beruházás, a BYD változást hozhat Bajmócy szerint, ugyanakkor a helyzet nem ennyire egyszerű. „Európa nagy részén egy Szeged méretű, Szegedhez hasonló funkciójú város jelentősebb ipar nélkül is kifejezetten dinamikus és sikeres lehetne. És láttuk azt is, hogy az iparnak hosszútávon van árnyoldala is. Pécs vagy Miskolc az 1950-es években kiemelkedően sikeres volt, de 1990 után épp ez ütött vissza. Ma, rövid-, és talán középtávon is az új ipar a siker kulcsa, a hosszútávú hatások azonban itt is kérdésesek.”

„A Szegedről kiköltöző emberek nem vesznek el teljesen a város számára, hiszen bár nem itt laknak, de a szolgáltatások jelentős részét továbbra is itt veszik igénybe. Az ország távolabbi területeire vagy külföldre történő költözés az igazi veszteség a város számára” – mondja Bajmócy.

Ma Szeged esetében a természetes fogyás évente 800–1000 fő között mozoghat, kérdés hogy ezt hogyan tudja, vagy tudja-e mérsékelni a bevándorlás. De talán nem is a szám a lényeges, hanem hogy akik a jövőben majd Szegeden élnek, ők is jól érezzék magukat a városban, szeressenek Szegeden élni, mint akik ma itt laknak.

A teljes cikk ide kattintva olvasható el.