A Miskolcon élő Márta Elzita a Blikknek mesélt a történetéről, miután elolvasta a szerbiai kórházmaffiáról szóló cikket, mely arról szólt, hogy Szerbiában mintegy kétezer gyermeket raboltak el a kórházi személyzet tagjai és a közvetítők, mindez már 1950 óta zajlik. Az elrabolt újszülöttek Németországba vagy valamelyik skandináv országba kerültek, és 15 millió forintnyi összeget fizethettek értük.

Elzita úgy gondolja, hogy az ő testvérével is hasonló történhetett: „Szegeden születtem 1966-ban, ikerként, de a testvéremet édesanyánk kezébe sem adták. Elvitték, majd pár óra óra múlva közölték, hogy meghalt, de a testét sosem kapták meg a szüleim.” Anyukáját azzal nyugtatta az orvos, hogy koncentráljon a másik gyerekre, örüljön, hogy él, illetve, hogy ilyenkor nem szokás kiadni a testet.

„Azokban az időkben nem lehetett az orvosnak ellentmondani, ma már biztosan másképp lenne. A 90-es években pletykáltak arról, hogy a szerb határ menti szegedi orvosok is benne lehettek az üzletben, de aztán nem hallottunk róla semmit többé” – mondta a lapnak a nő, akinek a családja 50 éve kételyek között él.

A szülők, valamint az EU és az Európai Emberi Jogi Bíróság nyomására a szerb kormány még egy testületet is létrehozott annak kiderítésére, mi lett a sorsa a hasonlóan járt újszülötteknek. Tavaly egy DNS-teszt igazolta az egyik szerb anya gyanúját, hogy a fiát a krusevaci kórház szülészetén 1981-ben elrabolták. A Blikk azt írja, a történet minden eleme megegyezik Margitéval és Elzitáéval.