A balatoni waffelezősnél jóval több van ebben a műfajban

A gofri jóval több, mint egy finom édesség, képes ugyanis felidézni gyerekkorunk legszebb emlékeit. Ki ne emlékezne arra, amint izgalommal telve várakozott a büfé előtt, hogy végre beleharaphasson a ropogós, de mégis lágy és puha tésztába. A Waffini visszarepített minket a régi idők balatoni strandjaira, ugyanakkor arra is rámutatott, hogy jóval komplexebb ez a műfaj az emlékeinkből jól ismert vanília- vagy csokipudingnál és tejszínhabnál.

Annyira komplex, hogy kissé zavarba is jöttünk, amikor a Kárász utcai üzlet ajtaján belépve megpillantottuk a különféle gofrik széles választékát, nem is beszélve a tömérdek variációt kínáló feltétekről, szórásokról és öntetekről. Mielőtt azonban belevesznénk a kínálat végeláthatatlan dzsungelébe, ejtsünk pár szót a habfelhős tapétával és színes ülőalkalmatosságokkal dizájnolt enteriőrről.

Az egész elképesztően színes és csak úgy árad belőle a vidámság, ráadásul a tavaly decemberi kezdés ellenére nyoma sincs gyermekbetegségeknek, mindennek meg van a maga helye és funkciója. Ha nem néztünk volna utána, akkor is kitaláljuk, hogy franchise-ról van szó, hiszen minden egy jól bejáratott rendszer szerint működik. 

De nézzük, mit is kóstoltunk! Kezdjük rögtön a kedvencünkkel, ami a pálcikára szúrt chocodog (970 Ft) lett. A lágy bunda alatt Snickers csoki rejtőzött, amit felcserélhettünk volna Twix, Bounty, Kinder vagy epres, illetve banános csokoládéra, sőt akár túrórudira vagy Oreóra is. A gofritésztába csomagolt langyos csokoládé szinte elolvadt a szánkban, miközben az enyhén sós mogyoró ropogott a fogaink között. Úgy éreztük, megtaláltuk a számunkra tökéletes édességet.

Amíg a chocodog egy könnyed desszert, addig a pitegofri (1 770 Ft) már egy nehézsúlyú versenyző, amely választható meggyes, almás–fahéjas, málnás, belgacsokis és áfonyás változatban is. Tésztája friss és puha, némi fahéjat is éreztünk, amikor önmagában kóstoltuk. A meggyes verzióban a meggyszósz kellemesen savanyú és jól állnak neki az apró meggydarabok is, de a házi krémes töltelékére emlékeztető vaníliás krémből a mi ízlésünknek kevesebb is elegendő lett volna.

Végül a gofrik koronázatlan királya következett, ami nem más, mint a bubble waffle (2 170 Ft), vagyis a buborékos gofri. A hedonisták számára kitalált fogásban a lágy fagylalt és a meleg gofritészta tökéletes párost alkot. Erre jönnek még az izgalmasabbnál izgalmasabb öntetek, cukrok, csokik és gyümölcsök, no meg a tejszínhab, ami nélkül nincs is gofri. (Később ki fog derülni, hogy mégis van.)

A „Málnás Raffaello” névre keresztelt fogásban a tejszínhab, a málnaöntet, a vaníliafagyi, valamint a ropogós Raffaello- és málnadarabok olyan elegyet alkottak, amely úgy volt egyszerre harmonikus, krémes és édes, hogy közben a vártakkal ellentétben egyáltalán nem éreztük gejlnek.

A Waffiniben nem csak az édesszájúak találják meg a számításukat, ugyanis gofriszendvicsek (2 490 Ft) is kaphatók. Ezeket ugyan már nem tudtuk megkóstolni, mert biztosan kipukkadtunk volna, de a házi sült kolbásszal, sajttal, salátával és lila hagymával megálmodott "Magyar Puszta" annyira izgalmasnak ígérkezik, hogy biztosan vissza fogunk jönni miatta. A tejcukor- és tejfehérje-érzékenyekre is gondoltak, számukra mentes gofrikkal kedveskednek. Összesen 4 610 forintot fizettünk, de ezért cserébe degeszre ettük mindketten magunkat. Hogy ez kevés vagy sok, én már ebben az őrült mai világban nem tudom megítélni.