„Sokkal nagyobb a baj, mint gondolnánk” – kezdte előadását Horn Gábor, a Republikon Alapítvány kuratóriumi elnöke a CEU Nádor utcai épületében tegnap tartott konferencián az Átlátszó tudósítása szerint. Az eseményen a magyar médiarendszer torzulásairól, a közmédia kiegyensúlyozatlanságáról és a független sajtó túlélési stratégiáiról volt szó.

Horn előadásában ismertette, hogy az M1 híradó több mint kétharmadában politikai hírek szerepelnek, ezekben a kormánypárti politikusok 73 százalékos képernyőidőt kapnak, az ellenzék mindössze 27 százalékot. Az elemzés szerint a kormánypárti politikusokat mindig pozitív kontextusban jelenítik meg, míg az ellenzéket túlnyomórészt negatívan, elvétve semleges keretben. A külföldi politikusok közül Donald Trump pozitív, Zelenszkij és Ursula von der Leyen pedig negatív kontextusban szerepel. Horn hozzátette, hogy a kormányközeli média által gyártott anyagokat nemcsak a köztévében láthatjuk, hallhatjuk, hanem egyéb kormányközeli csatornákon is. Szerinte a média ilyen fokú egyoldalú tájékoztatása kimeríti a választási csalás fogalmát.”

A panelbeszélgetésben Urbán Ágnes, a Mérték Médiaelemző Műhely kutatója rámutatott, hogy a közmédia presztízse 2010 előtt sem volt nagy, így a változások nem rázták meg a közvéleményt. Szerinte komoly szakmai és társadalmi diskurzusra lenne szükség a közmédia feladatáról és funkciójáról. Urbán úgy véli, a társadalom többsége nem tudja, milyen szerepet kellene betöltenie az állami médiának, ezért fontos lenne megkérdezni az adófizetőket, hogy mit várnak el az általuk finanszírozott televíziótól.

A konferencián szóba került a 2010 előtti médiakörnyezet is. Stumpf András, a Válasz Online főmunkatársa szerint a 2000-es évek második fele a pluralitás és a választási lehetőségek miatt bizonyos szempontból aranykornak számított. Úgy látja, az ezt követő időszak és a jelenlegi helyzet nem összehasonlítható: „Korábban is voltak pártbefolyású lapok, de attól azok még újságként működtek. Most

nem az a lényeg, hogy egypárti lett-e a dolog, vagy nem, hanem az, hogy nem újságírók dolgoznak ezekben a szerkesztőségekben.

Az újságírás mára beszorult közvetlenül az olvasók, hallgatók, nézők által támogatott térbe.”

Benyó Rita, a Szabad Európa újságírója elmondta, hogy 2009 és 2011 között, amikor az MTV parlamenti és politikai tudósítójaként dolgozott, nem tapasztalt nyomásgyakorlást a szerkesztő részéről: „nem kaptam utasítást arra, hogy hogyan írjam meg a riportot, normális szerkesztőségi munka folyt. A választást követő hétfőn (tehát még a 24 órát sem várták meg) viszont a híradó vezetőjét már elküldték, ezt követően pedig kaptam egy utasítást, hogy menjek el Németh Sándorné parlamenti bizottsági meghallgatására, és ne kérdezzek. Itt éreztem azt, hogy más szerkezetben kell dolgozni. Jelenleg pedig be vagyunk határolva: nem tudjuk végezni úgy a munkánkat, ahogy szeretnénk, mert elvették a tartalmainkat és az interjúalanyainkat, hiszen a kormányoldal nem áll velünk szóba.”

Takácsy Dorka Oroszország-szakértő az orosz példán mutatta be, milyen jogszabályok és eszközök segítségével hallgattatták el a kritikus médiumokat. Kiemelte az ügynöktörvényt, a nem kívánatos szervezet jelzést és a cenzúrát. Stumpf szerint, ha lesz újabb Fidesz-kétharmad, Magyarországon is az orosz út várható. Úgy látja, a magyar kormány „lábbal tiporja az európai versenyjogot”, holott ezen keresztül lehetett volna korlátozni a kormányközeli média-konglomerátumok kialakulását.

A konferencia második részében Polyák Gábor, a Mérték Médiaelemző Műhely vezetője „három nagy nullát” mutatott be: a kormány nem tett érdemi lépést az európai médiaszabadság érvényesítéséért, a civil szervezetek nem tudtak sikereket elérni, és az Európai Bizottság sem adott számottevő visszajelzést. 2024 májusában hatályba lépett az European Media Freedom Act (EMFA), amely a média függetlenségét és sokszínűségét hivatott biztosítani, többek között a közmédia stabil finanszírozását és politikai beavatkozás elleni védelmét. Polyák elmondta, hogy korábbi versenyjogi beadványok 2016-tól kezdődően nem vezettek eredményre, az EMFA hatálya alatt sem történt érdemi lépés a magyar kormány részéről.

A második beszélgetésében Kert Attila, az MTV korábbi hírigazgatója az aktív médiapolitika szükségességét hangsúlyozta, amelynek keretében a demokratikus intézmények nem követnék az autokratikus politikusok cselekedeteit. Szerinte az európai nyelvű közmédiára lenne szükség, amely független az állami befolyástól, és akár az adófizetők támogatásával is működhetne. Bodrogi Bea médiajogász hozzátette, hogy a társadalmi párbeszéd elmaradt, az újságírók nem vettek részt a jogalkotásban, pedig fontos lenne szakmai konzultáció az EMFA alkalmazásáról. Polyák szerint a rendelet jó alap egy új kormány számára, de a jogszabályok alkalmazása és az európai uniós követelmények teljesítése elengedhetetlen a működőképes hazai médiarendszerhez.