Valóban wesleys volt az a hatodikos diák, aki a szegedi Zrínyi iskolában öngyilkosságot kísérelt meg. Erről a Szegeder számolt be szerdán, majd egy csütörtöki oktatási szakmai beszélgetésen is elhangzott, ahol a Budapesten bezárt MÁV-telepi Wesley Iskola korábbi igazgatója, Pizarro-Iványi Júlia is felszólalt. Mint mondta, hátrányos helyzetű, sajátos nevelési igényű (SNI-s) gyerekek esetében különösen fontos, hogy biztonságos környezetet biztosítsanak számukra, és az ő helyzetükben az otthoni körülmények sem közömbösek.

A Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség által fenntartott Wesley-iskolákat, ahol főként hátrányos helyzetű gyerekeket fogadtak, a helyi kormányhivatalok szeptember előtt záratták be adótartozásokra hivatkozva. Az iskolabezárások következtében az osztályközösségek széthullottak, a tanulókat más intézményekbe helyezték át, amit sok család traumaként élt meg.

Kerényi Mari, a Zöld Kakas Lyceum alapítója úgy fogalmazott, hogy a magyar oktatási rendszer továbbra is a 19. századi szemléletet követi. Perlusz Andrea, az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karának dékánhelyettese szerint a rendszer elitista, türelmetlen és nem elfogadó, különösen az SNI-s gyerekekkel szemben. „Egy nem toleráns iskola nem tud toleráns felnőtteket nevelni” – jelentette ki.

Perlusz hozzátette, hogy bár a jogszabályi feltételek adottak lennének a személyre szabott oktatáshoz, az iskolákban hiányzik ennek kultúrája, ami az SNI-s gyerekek számára nehézséget okoz.

Hogy egyáltalán jogszerű volt-e a szegedi Wesley-iskola bezárása, hogy hogyan érintette a döntés a speciális nevelési igényű diákokat és, hogy mit tehettek volna a hatóságok a helyzet megoldásáért, arról ebben a cikkünkben írunk részletesebben.

A megoldás mindig az kell legyen, ami
a gyereknek segít – a Wesley-ügyről mélyebben