„Ki ne ismerné Magyarországon a vadkacsát, minek erről szavazni?” – gondolhatják sokan. Ám a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) emlékeztet, Magyarországon a récék közel harminc faja fordult elő eddig, ezek közül csak egy a vadkacsaként ismert tőkés réce.

A szervezet most három fajt ismertetett: a kanalas récét, a böjti récét és a nyílfarkú récét. Amelyik ezek közül a legtöbb voksot kapja a július 25. 12 óráig tartó szavazáson, az nyeri el a 2025 év madara címet. Az MME ez alapján indítja el a jövő évi kampány előkészítését.

A récék erősen kötődnek a nyílt vízfelületű tavakhoz, mocsarakhoz – ez pont az az élőhelytípus, amit különösen veszélyeztet a klímaváltozás és a nem megfelelő gazdálkodás vagy területhasznosítás. Az MME szerint a problémára és a tavak, mocsarak védelmére könnyebb felhívni a figyelmet egy látványos és érdekes récefaj szerepeltetésével, ezért választották a lúdalakúaknak ezt a családját. 

Az első versenyző, a böjti réce Eurázsiában fészkel, főként a sík vidéki nyílt vízfelülettel rendelkező mocsarak, mocsárrétek, szikes tavak környékén. Vonuló madárfaj, a telet Afrikában, a Száhel-övezetben, valamint Ázsiában tölti. A költéshez április közepén fog hozzá, a fészek rendszerint a vízhez közel található, általában a középmagas növényzetben. A fészkelés során kisebb mélyedést készít, amit a tojó a pehelytollaival bélel ki. A fészekaljak 6–13 tojásból állnak, a kotlási idő 22–23 nap. A fiókák fészekhagyók, röpképességüket 5 hetesen érik el. Előszeretettel táplálkozik sekély tocsogókon, főleg magokat, zöld növényi részeket és gerincteleneket fogyaszt. Fokozottan védett, természetvédelmi értéke százezer forint. A világállománya, európai és hazai állomány is csökken.

A kanalas réce szintén vonuló faj, Közép- és Nyugat-Európában, Észak-Afrikában, Dél-Ázsiában, Észak-Amerika déli területein és Közép-Amerikában telel, és a sarkkörtől délre fekvő területeken költ. Fészkelés során kifejezetten keresi a sekély tavakat, szikes tavakat és réteket, mocsárréteket, elsősorban ott, ahol szigeteket is talál. Valamennyi réce közül ennek a fajnak alkalmazkodott a csőre leginkább a szűrögetéshez. Nyílt vizeken úszva táplálkozik, legtöbbször rovarokat, gyommagvakat szűr ki a vízből vagy csipeget fel a víz felszínéről. Általában későn, május közepétől kezd költésbe. Fészekalja 8–12 tojásból áll. Fészkét sokszor avas fűcsomóba rejti, zsombékra, a növényzet alá. Bár az európai állomány stabil, a magyarországi csökken, és szintén egy fokozottan védett, százezres természetvédelmi értékű madárról van szó.

A nyílfarkú réce holarktikus elterjedésű faj, tehát Eurázsia északi felén és Észak-Amerikában honos. Vonuló madár, Afrikában, Dél- és Kelet-Ázsiában, Észak-Amerika déli területein, Közép-Amerikában és Dél-Amerika északi peremén telel. Szintén a szikes tavakat és mocsarakat részesíti előnyben fészkelés során, míg vonuláskor megfigyelhető halastavakon, víztározókon. A vízben és a vízparton parti növényzettel, magokkal és kisebb gerinctelenekkel, rovarokkal, rákokkal, kagylókkal táplálkozik. Ősszel és télen többnyire a növényeket fogyasztanak a nyílfarkú récék, a nyári-tavaszi hónapokban gyökereket, akár kisebb halakat is. Április utolsó harmadában kezdenek költésbe, általában a víztől 80–200 méterre, sok esetben ürmös, cickafarkos sziki csenkeszes gyepekben. A tojó 7–10 tojást rak, melyeket 22–23 nap alatt költ ki, majd a kiskacsákat azok önállóvá válásáig vezetgeti, védelmezi. Védett madár, természetvédelmi értéke ötvenezer forint.