Gruber László plébános szerint nem a cölibátus, inkább a homoszexualitás és a pedofília között lehet valamilyen kapcsolat

Az Egyetem TV legutóbbi műsorában dr. Gruber László plébános volt Tikvicki Dóra vendége. A műsor fő témája a cölibátus volt, melyről sok diskurzus folyik manapság és egyre inkább válik nyitott kérdéssé az eltörlése egyházi berkeken belül, a pedofília viszont sokszor tabunak számít, ám a plébános erre is kitért.

A cölibátussal kapcsolatban az arany középutat képviseli a plébános, és hosszasan fejtegette, hogy a Bibliában nincs egyértelműen leírva a papi nőtlenség, de utalás van arra, hogy ez egy magasabb rendű állapot Jézus szolgái számára, hiszen csak az egyháznak élnek. A Szentatya is megosztott a kérdésben, de még nem tartja döntésre érettnek a kérdést, hogy az megszűnjön-e.

Gruber László aztán rátért a pedofília kérdéskörére is, felsorolta a különböző szexuális devianciákat, megkülönböztetve az efebofíliát is. A plébános szerint a katolikus egyház szexuálteológiájának három alappillére szerint egy kapcsolat felnőtt férfi és nő között jöhet létre, kölcsönös önátadás, örömszerzés és az élet továbbadása céljából, mindezekkel súlyosan ütközik a pedofília és az efebofília kérdésköre.

A plébános elmondta, egy pedofil, vagy efebofil kapcsolatnál nyilvánvalóan nem lehet szó termékenységről, illetve „a kölcsönös örömszerzést is valószínűleg ki kell zárni.” Ha pedig homoszexuális természetű ez a kapcsolódás, akkor meg szintén ütközik a nemek különbözőségének tételével, így lényegében semmilyen erkölcsi szempont nincs, ami ezt bármilyen módon alátámasztaná eme deviációkat.

Példaként hozta Hollandiát, ahol az eredetileg 2006-ban alakult Testvéri Szeretet, Szabadság és Sokféleség Pártját tavaly újraalapították, a pártot a „holland pedofilok pártjaként” emlegetik és programjában szerepel, hogy 12 éves kortól legalizálni kell a szexet. Gruber szerint Nyugat-Európában hiába vannak lazítások e téren, „de hát érezzük azt, hogy ez nem normális dolog.”

Arról is beszélt, hogy a 90-es években még nem volt ilyen szóbeszéd, majd a 2000-es években dőlt a dominó és sorjáztak a pedofil ügyek, főként az USA-ban. Az egyház évek óta folyamatosan tolja ki a pedofil ügyek elévülését. Tikvicki Dóra ekkor rákérdezett az okokra, hogy miért került felszínre ennyi ügy és ilyen későn, majd felvetette, hogy a főbb kutatások szerint a pedofil hajlam veleszületett, és az is elhangzott a műsorvezető részéről, hogy sokan azért mennek papnak, hogy aztán gyerekekkel ilyen módon találkozzanak.

Gruber erre úgy reagált, hogy „az elég durva lenne”, majd felhozott egy nem alátámasztott számot, miszerint a föltárt pedofil ügyek 99,7 százalékát nem egyházi személyek követték el, majd ezután „akkora marhaságnak” nevezte azt a mondást, hogy a papok pedofilok lennének. Ekkor újabb szám merült fel, állítása szerint a pedofil, vagy efebofil esetek kétharmada, de inkább háromnegyede nem az egyház berkein belül, hanem szülőkkel, gyerekotthonokban, kollégiumokban és sportklubokban történnek, de Bite Zsolt esetét is felhozta.

Ekkor hangzott el a címben lévő okfejtés is, miszerint a protestáns felekezetek lelkipásztorainak körében magasabb a pedofil ügyek aránya, így szerinte nem keresztény történet, és annak is ”örül”, hogy nem csak a papok azonosíthatók az üggyel. A katolikus egyház ügyeiről pedig elmondta, az USA-beli esetek túlnyomó többségében javában serdülő fiatalokkal, fiúkkal történtek az abúzusok, tehát azt állítja,

„nem a cölibátus meg a pedofília, sokkal inkább a homoszexualitás és a pedofília között lehet valamilyen kapcsolat”.

Hozzátette, ez nem jelenti azt, hogy minden azonos neműhöz vonzódó egyén vagy pap pedofil lenne, „de azt mondja a szakirodalom, van három olyan személyiségjegy, ami fokozottan erre késztető. A nárcisztikus személyiségjegy, a visszaélésre való hajlam, illetve a kényszeresség. Akiben ez a három személyiség megvan, és ráadásul homoszexuális személy, hát sajnos majdnem borítékolható, hogyha az ilyen embert engedik pappá szentelődni, ott nagy gondok történhetnek.”

Elmondása alapján éppen ebből fakad a 2002-es vatikáni rendelet, amely értelmében a homoszexuális hajlamú személyek, vagy ilyen kultúrát nyíltan támogatók, illetve ilyenben akár cselekedetileg korábban már részt vett személyek nem vehetők fel papneveldébe és szerzetes közösségbe, mivel „az ő felvételük a későbbiek során súlyos kockázati tényezőt jelent (...) olyan fokú kockázatot hordoznak magukban az ilyen személyek, hogy az egyház okulva korábbi, súlyos tapasztalataiból ezt nem kockáztathatja meg.” A teljes adás alább megtekinthető.