Sínszálak és macskakövek – amit a szegedi kisvasút hátrahagyott
Egy szép, napsütéses napon eredtünk az egyikoron felhagyott szegedi kisvasút nyomába, hogy felleljünk minél több emléket. Utunk jórészt homokos földutakon vezet, a kisvasút sínjei helyén ugyanis ma is közlekedhetünk, csak már nem vaskeréken. Végtelen homokvidék, felhagyott állomások, sínszálak és macskakövek Szeged–Tisza pályaudvar és Pusztamérges, illetve az egykori Halasteleki iskola között.
Nagyjából tizenöt éves lehettem, amikor megtudtam, hogy volt Szegednek is kisvasútja régen. Ezt akkor és azóta is vegyes érzelmekkel élem meg; egyrészt nagyon menő már a létezésének ténye is, másrészt meg nyilván szomorú, hogy mindez már csak történelem. A kisvasutaknak van valami elmondhatatlan romantikája, amit a hagyományos vasutak soha nem tudnak megteremteni. Méreteiben is kicsi, területre is egy vasúti mércével mérve kis területet fednek csak le, sokszor valami szép és különleges vidéken.
A szegedi kisvasút nem járt különleges vidéken, bár voltak meglepően gyönyörű szakaszai. A történetére nagyon nem akarok kitérni, a lényeg hogy szerettek volna a XX. század elején egy vasutat, ami összeköti Szegedet és a Homokhátság népét. Hagyományos nagyvasútra nem futotta, ezért döntöttek egy keskenynyomtávú mellett, amit 1927-re sikerült megnyitni.
Két szárnyvonala is volt: a Szeged–Pusztamérges és a Szeged–Halastelki iskola. A vasutak többségével ellentétben nem teher-, hanem személyszállításra hozták létre, melynek révén települések jöttek létre a Szeged-környéki tanyavilágban, melyek később elszakadtak a várostól. Itt működött közforgalomban az ország legelső dízel-elektromos mozdonya, itt működött az ország második (a kisvasutakon az első) fénysorompója, és létrejöttétől megszüntetéséig modern műszaki megoldásokat használtak rajta.
Az 1960-as években számos vasutunk felszámolásáról döntöttek: ekkor szüntették meg a szegedi 2-es, 5-ös, 6-os és 7-es villamosokat, vagy a Veszprémet a Balatonnal összekötő vasutat, és ugye a szegedi kisvasutat, ami 1949 előtt még Szegedi Gazdasági Vasút néven volt jegyzett. 1975-ben a kisvasutat elérte a vég: megszüntették, pedig egyes általa érintett helyeken (Feketeszél) még ma sincs kiépített közút.
Egy szép, napsütéses napon eredtünk a vasút nyomába, hogy felleljünk minél több emléket, amit ma bárki megtalálhat. Utunk jórészt homokos földutakon vezet, a kisvasút sínjei helyén ugyanis ma is közlekedhetünk, csak már nem vaskeréken. Végtelen homokvidék, felhagyott állomások, sínszálak és macskakövek Szeged–Tisza pályaudvar és Pusztamérges, illetve az egykori Halasteleki iskola között.
Első állomásunk a szegedi Tisza teherpályaudvar. Az utolsó évtizedekben már innen indultak, és ide érkeztek vissza a vasút szerelvényei. A képen látható fekete-fehér kis oszlopok valójában lebetonozott vasúti sínek, melyeken egykoron a kisvasút közlekedett.Fotó: Szűcs Dániel / SzegederFotó: Szűcs Dániel / SzegederAz előző képen látott átrakói állomásépület, amikor még üzemelt a vasút.Fotó: Engi JózsefA vasút az állomást a Tisza-töltés felé hagyta el, arra azonban értelemszerűen soha nem ment föl. A töltés mellett haladt úgy 500 méteren keresztül, majd a vasúti fűtőház felé fordulva indult meg a Homokhátság irányába.Fotó: Szűcs Dániel / SzegederÚton a MÁV nagyvasúti fűtőháza felé.Fotó: Szűcs Dániel / SzegederElhaladva a fűtőház mellett, utunk a Klebelsberg-telepi Sínpár soron, majd egy ideig a Teherhalmi út mellett vezetett végig, ahonnan Szentmihálytelek határában találjuk meg a következő nyomot: egy sürgönypóznát. Itt már a Szeged–Szabadka vasút mellett haladt a kisvasútFotó: Szűcs Dániel / SzegederVasúti rakodóépület Szentmihálytelek szélén. Itt egykoron a kisvasút vágányai feküdtek, most szeméthalom.Fotó: Szűcs Dániel / SzegederFotó: Engi JózsefA Szegedi Új Élet MGTSZ mihálytelki bejárata előtt érdekes nyomot találunk: macskakövek között futó sínszálakat.Fotó: Szűcs Dániel / SzegederEddig délnyugat mentünk Szentmihály mellett, de ahogyan végetér a falu, északnyugat felé fordulunk egy nagy ívben, alulról keresztezzük a szabadkai vasútvonalat, és megyünk tovább, végleg elhagyva Szegedet. A képen a kis vonatoknak épített hidacska rögtön a vasút után.Fotó: Szűcs Dániel / SzegederA kis hídtól két és fél kilométerre szépen felújított, egykori állomásépület – Kunhalom – fogad bennünket az út jobbján. Azért érdekes ez a hely, mert itt ágazott ketté a vonal: balra a halasteleki, jobbra a pusztamérgesi vonatok zörögtek tovább pusztában.Fotó: Szűcs Dániel / SzegederFotó: Szűcs Dániel / SzegederFotó: Engi JózsefMaga az elágazás: mi jobbra megyünk először, Domaszék–Zákányszék–Pusztamérges felé, majd ezt követően a másik szárnyvonalat járjuk be, de azt már Szeged felé a Halasteleki iskola–Kissor–Ásotthalom–Mórahalom útvonalon.Fotó: Szűcs Dániel / SzegederDomaszéken belül található egy kisvasúti emlékhely, ahol az állomásépületen túl vasbetonaljak, illetve egy teherkocsi és egy mozdony is kiállításra került.Fotó: Szűcs Dániel / SzegederAz Mk48-as a hazai kisvasutak ikonikus vontatómozdonya: 1958–1961 között összesen 52 darab készült. Az 1004-es számú példány 1959-ben a nyírvidéki kisvasút számára készült, 1968-ban került a szegedire. ’76-tól a mai Gábor Dénes iskola udvarán volt kiállítva, eztán került Domaszékre, ahol ma is megtekinthető.Fotó: Szűcs Dániel / SzegederA vasút sokszor ment csupán a pusztában, mezőkkel ölelve, de ahogy távolodunk, úgy jelennek meg egyre hangsúlyosabban a homokhátsági erdőségek.Fotó: Szűcs Dániel / SzegederFotó: Szűcs Dániel / SzegederRuzsán orvosi rendelő lett az állomásból, a vágányok helyén virágágyás díszeleg.Fotó: Szűcs Dániel / SzegederHangulatos, fenyves rész Ruzsa és Pusztamérges között.Fotó: Szűcs Dániel / SzegederPusztamérges, végállomás. Sajnos az itteni állomásépülethez azóta már hozzáépítettek, így az csak részben őrzi a vasút idejét.Fotó: Szűcs Dániel / SzegederFotó: Engi JózsefEz már a másik szárnyvonal, a két fasor közötti üres területen voltak a vágányok, itt járta körül a mozdony a szerelvényt. Halasteleki iskola végállomáson vagyunk. A régi iskolaépület tőlünk balra van, ma lakják. Itt látszik, hogy nemcsak azért létesült a vonal, hogy terményeket szállítsanak vele, és hogy a városba utazzanak a vidékiek, hanem hogy a gyerekek tudjanak a tanyákról iskolába járni.Fotó: Szűcs Dániel / SzegederVasúti raktárépület egyik…Fotó: Szűcs Dániel / Szegeder… és másik oldala Ásotthalom közepén. A vonal ténylegesen kettészelte a mai települést, a Béke utcán jól kivehető, hogy az út egyik oldalán miért van akkora hely kihagyva.Fotó: Szűcs Dániel / SzegederA mai Ásotthalom állomásépülete. Ma egy iskola tornaterme van itt.Fotó: Weinstock ErnőA megmaradt állomások közül talán a legszebb a Dobó iskola nevű, ami Ásotthalomtól (akkoriban még Várostanya) négy kilométerre található délkeletre.Fotó: Szűcs Dániel / SzegederEgész szépen megmaradt a Kissor nevű állomás is, mellette a hozzá tartozó rakodóépület. A vágányok a túloldalon voltak.Fotó: Szűcs Dániel / SzegederFotó: Szűcs Dániel / SzegederKonkrét sínek sajnos már csak két helyszínen találhatók, ez a második, a kissori műúthoz közel.Fotó: Szűcs Dániel / SzegederKerékpárút vezet ma Mórahalom mellett ott, ahol egykoron a vonat járt még. A bivalyrezervátum felé tartunk.Fotó: Szűcs Dániel / SzegederA széksóstói megálló, rögtön a mai bivalyrezervátum mellett, a főút túloldalán.Fotó: Szűcs Dániel / SzegederA kisvasút elhaladt a széksóstó mellett is. Micsoda hangulat lehetett itt!Fotó: Szűcs Dániel / SzegederVisszatekintés a széksóstó felé, de már közelebb vagyunk Kunhalomhoz, ahol újra csatlakozunk a pusztamérgesi szárnyvonallal, és közösen haladunk vissza Szentmihálytelek felé.Fotó: Szűcs Dániel / Szegeder
100, külföldön élő szegedit keresünk, aki segít a városnak erős független nyilvánosságot építeni.
Szűcs Dániel a Szegeder alapítója és főszerkesztője. Munkájában azt keresi, hogyan lehet egy helyi újságból önálló, hosszú távon fenntartható, közösségileg fontos szervezetet építeni. Írásaiban főleg Szeged jövője, a város működése és közlekedése, az örökségvédelem, a hatalmi átláthatóság, a helyi közélet és a független sajtó szerepe foglalkoztatja. A szerző további cikkei.
100, külföldön élő szegedit keresünk, aki segít a városnak erős független nyilvánosságot építeni.
Lehetsz több száz vagy több ezer kilométerre: Szeged továbbra is a te városod. A Szegeder pedig akkor is figyel arra, mi történik otthon, amikor te épp, vagy már, máshol élsz. Tegyél támogatásoddal azért, hogy Szegeden továbbra is legyen független helyi sajtó, amely utánajár, kérdez és számon kér!