Az ország több térségében civil közösségek próbálják enyhíteni a vízhiány következményeit. Szeged határában a Szegedi Vízőrzők négy kiszáradt tómeder feltöltésébe kezdtek.

A vízhiány az egyik legsúlyosabb környezeti problémává vált Magyarországon. A szakértők évek óta sürgetik az érdemi intézkedéseket, ám átfogó állami beavatkozás nem történt. Ennek következtében országszerte gyakoribbá váltak az aszályok, a Homokhátság fokozatosan félsivataggá alakul, miközben a folyók és a Velencei-tó vízszintje is történelmi mélypontokat ér el.

A helyzetre reagálva több helyen önkéntes vízőrző csoportok alakultak. A Szegedi Vízőrzők a kiskundorozsmai szikes tavak és a helyi vízi ökoszisztéma helyreállításán dolgoznak. Munkájukat a Nem víznek való vidék című dokumentumsorozat stábja egy éven át követte, az elkészült kisfilm pedig ezt a kezdeményezést mutatja be.

„Nem akarom, hogy a hazámból sivatag legyen” – mondta a 24.hu szemléje szerint a filmben Kelemen Tamás, a Szegedi Vízőrzők vezetője. A projekt széles körű támogatást kapott: vízügyi szakemberek, önkéntesek, helyi földtulajdonosok és a szegedi önkormányzat is részt vesz a megvalósításában.

A munkát precíziós domborzati felméréssel kezdték, amelynek segítségével digitális terepmodellt készítettek. Ez alapján határozták meg, hogy az egyes területekre mennyi víz vezethető ki. A kiszáradt tórendszerbe végül az Algyői-főcsatornából, gravitációs úton, szivornyák segítségével juttatták vissza a vizet, összesen négy tómedret töltve fel.

Ennek hatása már egy hónap után érződött: elkezdtek új vizes élőhelyek kialakulni. A víz kilépett a csatornákból, elkezdett a tómedrekbe áramlani, ezzel tocsogósokat létrehozva. Egybefüggő víztükör helyett sok sekélyebb árasztást hoztak létre, amelyek például partimadaraknak biztosítottak élőhelyet, de a lakosság javára is váltak a talajvízszint javításával, valamint a környezet hűtésével.

Nagy Sándor városfejlesztési alpolgármester megemlítette, hogy Kelemen Tamásnak sok tulajdonossal kellett együttműködnie a projekt sikeréhez. A politikus azt is megjegyezte, hogy az uralkodó szélirány miatt fontos, hogy Szeged nyugati oldalán ne kiszáradt, szikes tómedrek, hanem jó állapotú zöldterületek legyenek.

A projekt eredményeként több mint 200 ezer köbméter vizet sikerült visszatartani a tájban. A kezdeményezés célja, hogy mérsékelje az aszály hatásait, javítsa a talaj vízháztartását, és hozzájáruljon a helyi élővilág fennmaradásához.