Csongrád Megyei Hírlap, 1983. május 12. – Tudni való, hogy a promenád magyar jelentése: sétány, sétatér, sétálásra alkalmas hely. Még a nóta is mondja: „Vásárhelyi híres promenádon…” Most nem a szerelmespárok és a szemlélődő öregek vasárnap délelőtti időtöltéséről akarok beszélni, mert ez nem lenne valósághű. Egyrészt, ezek a séták kimentek a divatból, más tekintetben pedig a promenádot nem a céljainak megfelelően használják legtöbbször. Olyan is van, hogy a promenád kifejezés elítélő tartalommal kerül valakinek a véleményébe.

Ez történt a szentesi tanácsi testület egyik legutóbbi ülésén, amikor szóvá tették, hogy a mostanában nagyon elszaporodott kutyatulajdonosok valóságos promenádnak tekintik – kedvenc és különbözően ápolt ebeik számára – a füves sportpályákat, parkokat. Nem is olyan szempontból kifogásolták ezt a jelenséget, mintha a kutyák fölélnék az oxigént a sportolók elől. Inkább higiéniai oldalról közelítették meg a kérdést, lévén arról szó, hogy a tanács hamarosan módosítja a jószágtartásra vonatkozó helyi rendeletet.

Azt is emlegetik manapság, hogy a kutya státusszimbólum. Egy-két díszpéldány láttán valóban arra gondol az ember, hogy a kutya „fenntartási költségeiből” a család más tisztességes törekvéseit is lehetne honorálni. A munkakutyákról és a vadászkutyákról ne terjesszünk rosszat, mert az előbbiek a házakat őrzik, a világtalanokat vezetik, esetleg a rendőrség „alkalmazottai”, azután ismert az a közmondás, hogy „Eb a vadász kutya nélkül”. Tehát, a vadászkutyák létezését a társadalom nemcsak elfogadja, hanem meg is indokolja. A kutyatartásnak persze olyan következménye is van, amikor a szaporulatból az ebtulajdonos bevételekhez jut és ezt az üzleti formát állandósítja.

Az állattartási rendelet módosításának a lényege persze nem a kutyákkal, hanem a sertésekkel, baromfiakkal stb. függ össze. Mert a mezőgazdasági árualapot növeli ugyan a disznóhizlalás – még a város belterületén is –, de ezt a szempontot a környékbeliek – a terjengő bűz és az eltakarítatlan piszok okán – nem akarják és nem is tudják elfogadni. Valahogyan úgy képzelik el a jószágtartást az érdekelt szomszédok részéről, hogy azok gondoskodjanak megfelelő ólakról, trágyakezelő gödrökről és más higiéniai feltételekről. Ez nemcsak közegészségügyi, hanem együttélési tényező is.

A kutyák sportpályákon való sétáltatását valószínűleg megtiltja majd az új tanácsi rendelet. Ezt, azt hiszem, nem kell különösebben megmagyarázni. Más jószágok tartásával és nevelésével kapcsolatban ugyancsak megszületnek majd a pontos rendszabályok és előírások. Mindez megnyugtatja hihetőleg a város közvéleményét és egyúttal bizonyos kötelességek teljesítésére készteti majd az érdekelt állattartókat.

A következő nagy kérdés – ez is elhangzott a testületi ülésen –, hogy kik fognak majd sétálni a város utcáin az új állattartási rendelet pontjainak szigorú ellenőrzése és a mulasztók felelősségre vonása végett? Megjegyezték: ez a rendelet is annyit ér, amennyi később megvalósul belőle…

Ez a cikk eredetileg a Csongrád Megyei Hírlap című lapban jelent meg 1983. május 12-én. Napszemle rovatunkban korabeli helyi és országos lapokból válogatva mutatjuk be, miről olvashattak a szegediek harminc, száz, vagy éppen százötven évvel ezelőtt, ezen a napon. A rovat további cikkei itt olvashatók.