Az utóbbi három év során drámai csökkenést tapasztaltak az őzállományban az Alföldön. Békésben jelenleg közel egyharmaddal kevesebb az őz, mint korábban. A szakértők egyelőre csak találgatják az okokat, miközben a helyzet nemcsak a régió vadászati bevételeit, hanem az egész vadgazdálkodást is veszélyeztetheti. Hrabovszki János, a Magyar Vadászkamara Békés Vármegyei Területi Szervezetének elnöke szerint a jelenség aggasztó.

A vármegyében az őz fontos szerepet játszik a vadgazdálkodásban, ez a faj jelenti a legnagyobb bevételt a vadászatra jogosult szervezetek számára. A témát feltáró Infostart azt írja, az őzállomány szabályozása hetven éve stabil része a régió vadászati tevékenységének. A 2022-es nyári aszály azonban hatással lehetett az állatok szaporulatára is: a vadászok akkor észlelték először, hogy a fiatal egyedek száma drasztikusan visszaesett. A tavaszi állományfelmérés később igazolta is ezt, azonban még mindig nem világos, pontosan mi áll a háttérben.

„Nem vegyszer. Nem is mérgezés” – mondta Hrabovszki János, utalva arra, hogy a pocokinvázióval párhuzamosan alkalmazott mezőgazdasági mérgezés gyanúja felmerült ugyan, de laboratóriumi vizsgálatok ezt az elméletet nem igazolták. Az elnök szerint a visszaesés folytatódik, és további kutatásokra lesz szükség, hogy az esetleges egyéb tényezőket is tisztázhassák.

A sakálok is szóba kerültek mint lehetséges okozói az őzállomány csökkenésének, ám ez a tényező önmagában nem magyarázná az ilyen mértékű visszaesést. A laborvizsgálatok alapján a vadászok olyan fertőzések nyomaira bukkantak, amelyek parazitákkal és gyulladásos folyamatokkal járnak az elhullott vagy elejtett egyedeknél. Ez további gyanút ébresztett a szakemberekben, hogy az őzállományban fertőző betegség lehet jelen.

De visszatérve a sakálálokra: az ő jelenlétük kétségtelenül súlyos probléma, amelyet Békés vármegyében egyre nehezebben tudnak kezelni. „Lényegében nem tudjuk féken tartani, pedig az Országgyűlés is jóváhagyta, hogy hőkamerákkal és más módszerekkel próbáljunk meg fellépni ellenük” – mondta Hrabovszki, aki szerint a sakálok száma a vármegyében meghaladja a 800-at. Békés területe azonban mezőgazdasági művelése és csekély erdősültsége miatt nem ideális élőhely a sakálok számára, ami tovább bonyolítja az ügyet.

A szakértők továbbra sem tudják egyértelműen kijelenteni, hogy betegség áll-e az állományfogyás mögött. Hrabovszki szerint „70 évvel ezelőtt alig volt az Alföldön szabad területen őz. Aztán növekedni kezdett az állomány, 2022-ben csak ebben a vármegyében 20–25 ezer egyed élt. Ma a harmadát–felét elvesztettük ennek, de nem tudjuk pontosan, miért.” A gidák szaporodási problémái különösen aggasztóak, mivel a természetes utánpótlás hiánya az őzpopuláció tartós csökkenését eredményezheti.

Tömeges elhullást egyelőre nem figyeltek meg, ami kizár egy olyan nagy pusztítást okozó járványt, mint amilyen egy pestisszerű fertőzés lehetne. A beteg állatok gyakran elvonulnak, majd a természet rendje szerint sakálok és rókák fogyasztják el a tetemeket, ami tovább nehezíti a helyzet pontos felmérését.

Az Országos Magyar Vadászkamara támogatásával most egy kutatási program indul, amely a vadon elpusztult vagy elejtett állatok szöveteinek részletes vizsgálatára összpontosít. A kutatás célja, hogy tisztázzák, betegség vagy esetleg meddőségi probléma állhat-e a jelenség mögött.

A visszafogott vadászat már most is gazdasági hatással bír: „Mindenütt, minden vadászatra jogosult vadásztársaság visszafogottan hasznosítja az őzállományt. Ez látszik már az őzbak elejtéséből is, ami igazán a pénzt hozza a társaságoknak” – mondta Hrabovszki. Míg korábban Békésben évente 4000–4200 trófeás bakot ejtettek el, idén mindössze 3000-et, ami a társaságoknak bevételkiesést okoz.

A Békés megyei elnök elmondása alapján az Alföld további megyéiben, mint Csongrád, Bács-Kiskun, Hajdú-Bihar és Jász-Nagykun-Szolnok, hasonló problémákra panaszkodnak. Romániában, Arad és Nagyvárad környékén is jelentettek hasonló észleléseket, ami arra utalhat, hogy a jelenség határokon átívelő problémát jelez.