„A játékos bazárok kiürültek, s így ünnep után a tulajdonos boldogan számolt be a vásár nagyszerű eredményéről. Minden házban, minden sudár karácsonyfa alatt az ajándékok nagy tömege örvendeztette meg a gyermekeket” – volt olvasható a helyi sajtóban 1924-ben.

A karácsonyi időszak minden évben különleges hangulatot varázsol Szeged szívébe. A díszkivilágítás, a forralt bor illata és az árusok portékái már évtizedek óta részei az ünnepi készülődésnek. A szegedi karácsonyi vásár nemcsak a helyiek, hanem a környékről érkezők számára is kikapcsolódást nyújt.

Azonban nem volt ez mindig így. 100 évvel ezelőtt, az 1924-es szegedi karácsonyról a helyi sajtó meglehetősen keserédes képet festett. A beszámolók szerint a vásárt megelőző bizakodó várakozás gyorsan szertefoszlott, ahogy a kereskedők rádöbbentek, hogy az ünnep elmúltával sem váltak valóra a reményeik. 1924-ben ez volt az első karácsony tíz év után, amikor nem emelkedtek tovább az árak, mégis, a vásárlók inkább csak nézelődtek a csillogó kirakatok és a zsúfolt üzletek között, vásárlásra alig-alig került sor.

A középosztály, a munkások és a tisztviselők karácsonyi jutalom helyett ígéreteket kaptak, ami érzékenyen érintette az ünnepi költekezést. A kereskedők pedig hiába reméltek forgalomnövekedést, nem tapasztaltak javulást. Az ünnepi hangulatot tovább fokozta a szokatlan időjárás: hó helyett sűrű köd borította a korabeli vidéket, hiába áhítoztak sokan a fehér karácsonyra. Mindezek ellenére a város mégis a boldog ünneplésre vágyott, de ez az év, ahogyan az újságíró fogalmaz, egyaránt „fekete karácsony” lett mind a kereskedők, mind az ünneplők számára.

„Más években a karácsonyi vásár nem csupán a látszatról szólt” – írták a korabeli beszámolóban, az 1924-es ünnep azonban egészen másképp alakult. Ha el is látogatott a Jézuska, ajándéka szegényes, egyszerű volt. A kereskedők, akik korábban az újévi vásárban reménykedtek, a karácsony utáni napokban csak csalódottan legyintettek: „Nem volt vásár.”

Az ékszerüzletekben például sok volt az érdeklődő, de alig vásároltak. Egy felsőtanyai (ez a mai Balástya) gazda ugyan aranykarkötő órákkal lepte meg eladósorba került lányát, az ékszerészek többsége a kudarcra panaszkodott.

„A bazárok, ahonnan a gyermekvilág karácsonyi öröme kerül ki, üresen ásítoztak a legnagyobb forgalom idején. Csak a silányabb, olcsóbb bazáráru fogyott. Az idén vékonypénzű volt a Jézuska” – írták. A beszámolók szerint nemcsak a bazárok, hanem a rövidáru- és divatüzletek, valamint a parfümárusok is pangást tapasztaltak. „Máskor egy kisebb ünnep előtti napon nagyobb forgalmat csináltam” – mondta keserűen egy kereskedő, akinek minden reményét elvette a „fekete karácsony”.

Az ünnepi időszak rendbontások szempontjából is szokatlanul nyugodt volt. „A szegedi karácsonyról különben a rendőri krónika sem regél. Csendesen ünnepeltek az emberek, és elmaradtak a dugott tanyai bálák, így a bicskázások sem rémítgették a békességet szeretőket.”

A rendőrségi ügyek száma minimálisra csökkent 1924 karácsonyán: mindössze két ittas személyt vittek be, akik állításuk szerint nem is az ünnepi szomorúság miatt nyúltak a pohárhoz. Gyűlések sem zavarták meg a város csendjét, a két ünnep között mindenhol békés hangulat uralkodott.

Az 1924-es karácsony Szegeden csendesen telt, kevés öröm és nyugodt, de gondterhelt várakozás jellemezte az ünnepi napokat. A városban béke honolt, az ünnep mégis inkább a visszafogottságról szólt, nem a bőségről. A nehéz gazdasági helyzet rányomta bélyegét az emberek hangulatára és a vásári forgalomra egyaránt, de a közösség így is reménykedve nézett a következő év elé.