Férfiak Csúnyaságversenye! – hirdeti egy felhívás a Színház és Társaság nevű hetilap 1920. július 18-án megjelent számában. Szavazni az irodalmi és művészeti képes újság nevével azonosra keresztelt boltban lehetett, a szerkesztők szerint azoknak a nőknek jó lehetőség ez, akiket megcsaltak, vagy legyőztek a lap által korábban tartott szépségversenyen. „Bármely közismert társaság tagja megkaphatja az olvasóközönség általi esztétikai nemtetszést” – írják.

Egy szavazócédula csak 20 fillér, amit a szegedi Kárász utca 11-es szám alatt válthatott meg a voksolni vágyó. „Mérgezett szélű cédulákat nem veszünk figyelembe!” – írja a felhívásban vélhetőleg Dani Lajos, a lap főszerkesztője, majd azzal zárja sorait, hogy „fel tehát a bosszúhadjáratra, melyben legyőzetni győzelem”.

Ám mindez csak tréfa, ahogy azt egy korábbi bekezdésben le is szögezték, afféle nyári szórakozás, „mely lehet leköti ismét a melegtől elernyedt érdeklődést”. A szervezőknek korántsem állt szándékában, hogy bárki is tragikusan komolyan vegye a versenyt, hisz mint írták, „általában azt tartják, hogy a szép férfiak buták”.

A kérdés azonban már mindenki fejébe beette magát: ki Szeged legcsúnyább férfija?

A férfi csúnyaságverseny előzménye, a női szépségverseny pont a már említett lapszámban került lezárásra. A rövid írásban erről is szó esik, szintén némi tréfálkozás közepette: „fontos, hogy alkalmat adjunk azoknak a nőknek, akikre férfiismerőseik a szépségverseny alkalmából nem szavaztak, hogy most véres bosszút álljanak és ezeket az udvariatlan udvarlókat azáltal büntessék, hogy őket a csunyaságversenyen elsőkül behozzák”.

A következő számban már a férfi csúnyaságverseny ment, de még nem mutatott túl nagy érdeklődést. Mindössze nyolc indulója volt, Almássy Endre színházigazgató neve már ekkor szerepelt a listán. A győztes még nem vett részt a versenyben, sőt, a későbbi dobogósok közül is egyedül csak Wimmer Fülöp, a kendergyár igazgatója és a Szegedi Kereskedelmi és Iparkamara elnöke volt beszavazva, ő is alacsony pontszámmal.

Az állás augusztus elsejére vett érdekes fordulatot, ekkor már Lőbl Jenő, a későbbi nyertes is előkerült. Egyből a legmagasabb számot produkálta a táblán, és a hónapra már a résztvevők száma is a duplájára nőtt.

Majd adok én néki

Az újság aztán részről-részre számolt be a fejleményekről. Volt egy hölgy, aki a „majd adok én néki!” felkiáltással szavazott, szóval tényleg akadt, akinek jól esett a bosszú lehetősége. A szerkesztőség szerint a fiatal lányka örök háláját is kifejezte, amiért nyilvános teret kapott sérelmei megtorlására, de jellemző volt ennek az ellenpólusa is: egy olvasó például telefonhívásban érdeklődött az újságnál arról, hogy ki mert az urára szavazni.

Egy másik nő gőgös felindulás közepette érkezett meg az üzletbe, „kérek szavazócédulát!”, mondta, de az ő indíttatásairól nem derült ki több.

Tihanyi Zoltán, aki ugyancsak a második fordulóra kapta meg első és egyben utolsó szavazatát, nagy népszerűségnek örvendett a hölgyek körében. Az évfolyam egyik korábbi száma megjegyzi, hogy az énekes a „nyári szünetet azzal tölti, hogy szortírozza azokat a nőket, akiket a télen meghódított. Egyúttal statisztikát készít arról, hogy korok szerint miként változik a női hűség. Ez a statisztika igen kedvező módon fog rávilágítani a szegedi bakfisokra”.

Juhász Gyula viszi a középmezőnyt

A verseny harmadik fordulójában érte el a költő Juhász Gyula is a végsőnek tekinthető, 420-as pontszámát. Eredménye meglepőnek számított, ugyanis Juhász első körben szerzett 40 pontja később is csak 41-re ugrott, majd a lap egy hónap nyári szünetre ment, s szeptemberre majd megtízszereződött a költő pontszáma. Szeptember 12-re már 37 fő volt versenyben.

A harmadik forduló eredményeit közreadó szám Mit várhatunk? című cikke szerint a korábban szakmailag meglehetősen megosztónak számító Almássy Endre elbúcsúzott színházigazgatói székétől. Helyét a következő idénytől Palágyi Lajos vette át, de Almássy legalább csúnyább már nem lett, az immár volt igazgató ekkor tíz ponton stagnált. Míg ő kikerült a színházból, Gáspár László színész bekerült a versenybe, nem több, mint két szavazattal.

Érdekesség, hogy a női szépségverseny dobogósainak portréját közölte a lap, a férfiak versenyének díjazottjait nem. Talán a megmérettetés viccjellege miatt is, de csak Juhász Gyula és Gáspár László szerepeltek az újság címlapján, ők is később, és nem a verseny miatt, mivel egyikük sem lett dobogós.

Legyőzetni győzelem

A nyári szünet után került be a versenybe Baracs Marcell későbbi díjazott, akinek ekkorra már 874-re duzzadtak pontjai. Lőbl Jenő 904 szavazaton állt, de a következő hétre már 1000 fölé ugrott. Wimmer Fülöp 710 ponttal volt a harmadik, a résztvevők száma ekkor 38.

Az újság szeptember 26-ai száma a szavazatzárást követően nyilvánossá tette a végeredményt. Ez nemcsak azért lehetett izgalmas, mert Wimmer és Baracs végül helyet cseréltek a dobogón, hanem mert hétről-hétre hatalmas szakadékok nyíltak kettejük között, ami a pontszámokat illeti. Lőbl Jenő 7541 ponttal lett végül győztes.

„E diadalhoz magunk részéről őszintén gratulálunk”

– fűzte hozzá sikeréhez elismerésként a Színház és Társaság szerkesztősége. Wimmer végül 2911-re húzta fel a szavazatainak számát, egyedül Baracs eredményeiben nem történt radikális változás, ő a korábbi 910 pontját 1419-re gyarapította. Juhász Gyula legvégső pontszámait sajnos nem ismerjük, mivel a teljes tabellát nem közölte a lap. Vele kapcsolatban az utolsó információ, hogy 420-an voksoltak rá.

A dobogósok nevére rákeresve kiderül, hogy nem kímélte őket a XX. század. Bár Wimmer Fülöp iparkamarai elnök 1934. május 13-án nyolcvanévesen, betegségben hunyt el, Lőbl Jenő és Baracs Marcell nevével a Holocaust Survivors and Victims Database oldalain találkozhatunk az 1941 és 1945 között elhurcolt szegedi zsidó polgárok névsorában.

A leírás szerint az orvosként praktizáló Baracsnak 1946-ban sikerült visszatérnie, Lőbl Jenővel viszont már nem volt ilyen kegyes a sors, ő a rendelkezésre álló információk alapján nem került haza a fogságból.

Cikkünk elkészítéséhez a Somogyi-könyvtár digitalizált folyóirat archívumát használtuk. Nyitóképünk illusztráció.