„Az, hogy Magyarországon az LMBTQ-emberek gyakran célponttá válnak, és sokszor az alapvető jogaiktól fosztják meg őket, bennem egy ponton túl már nemcsak szomorúságot, hanem erős felháborodást is kiváltott” – így indokolta a Szegedernek a Kecskemétről származó Tóth Laura, hogy 2020-ban a Budapest Pride önkénteseként kezdett el dolgozni.  

„Nem akartam csak kívülről nézni azt, ami történik” – tette hozzá. Azóta már hat év eltelt, közben a fővárosba költözött, így számára is kirajzolódott, hogy mennyivel szűkebbek a lehetőségek vidéken. Persze nem igaz, hogy ott nincs LMBTQ-közösségi élet – inkább az a kérdés, mennyire látható. 

„Megvannak azok a helyek, ahova járnak az emberek, csak ez kevésbé nyilvános.” Tapasztalatai szerint Budapesten viszont még több a befogadó hely, az ilyen tematikájú rendezvény és a lehetőség, ez pedig már önmagában nagyobb láthatóságot ad a közösségnek. 

Ez szerinte nem független attól sem, hogy milyen a közeg. „Ha nem lenne ennyire erős a gyűlöletkeltés a témában, valószínűleg sokkal többen vállalnák fel magukat nyíltan vidéken is” – fogalmazott. 

Kecskeméten például a Cifra közösség szervez LMBTQ programokat, ám mint Kémeri Anita szervezőtől megtudta, jelenleg egyetlen helyszín van a városban, ahol nyíltan tarthatnak ilyet. A szervezet úgy látja, a helyi politikai környezet inkább akadályozza, mint támogatja az ilyen kezdeményezéseket, de minden ilyen akadály ellenére közel tíz éve aktívak a városban.

Ám semmi sem hasonlítható egy akkora felvonuláshoz, mint a tavaly betiltott, de mégis megtartott Budapest Pride, ami Laura szerint egyszerre szól láthatóságról és közösségről. „Egy olyan alkalom, amikor jelen lehetünk, és megmutathatjuk, hogy létezünk, és sokan vagyunk.” Ugyanakkor ez számára nem pusztán ünnep, hanem emellett egy „egyértelmű kiállás amellett, hogy ezek a jogok mindenkit megilletnek, és hogy ezekért még mindig aktívan fel kell szólalni.”

Az is felmerült, hogy a közbeszédben gyakran jelenik meg a magyar és a queer (vagyis homoszexuális, biszexuális stb.) identitás szembeállítása. Ő viszont hasonló gondolatokat fogalmazott meg, mint nemrég Veszprémi Sziszi szegedi meleg író és közösségszervező is: a kettő „tökéletesen megfér egymás mellett”, nem érzi úgy, hogy választania kellene közülük. 

Úgy látja, a két identitást szembeállító hozzáállás nem is annyira a közösségre jellemző, inkább „kívülről” érkezik. „Nagyon sokféleképpen lehet valaki egyszerre magyar és queer, és ezek az identitások nem kioltják, hanem kiegészítik egymást” – fogalmazott. 

Legyél hangos, tegyél azért, hogy Magyarországon mind itt(hon) lehessünk! Kattints a linkre, és csatlakozz a vállalásunkhoz!

A cikk a Budapest Pride-dal együttműködésben készült. Ezt a cikket a Transatlantic Foundation PROTEUS projektje finanszírozza, az Európai Unió társfinanszírozásával.