Szirtiborzok (Procavia capensis) érkeztek a Szegedi Vadasparkba, a három hímet a karanténidőszak leteltével már a látogatók is megfigyelhetik az afrikai keselyűkkel (Gyps africanus) közös kifutójukban – közölte az intézmény. Bár elsőre furán hangozhat, a két állatcsoport jól megfér egymás mellett, mivel a keselyűk nem jelentenek élő állatokra veszélyt.

A szirtiborzok – melyeket néhány év kihagyás után mutatnak be újra a szegedi állatkertben – nem tartoznak sem a borzok, sem a rágcsálók közé, hanem az emlősök egy önálló rendje, a szirtiborz-alakúak képviselői. Legközelebbi ma élő rokonaik között az elefántok és a tengeritehenek találhatók.

A 45–55 centiméteres, 2–5 kilós szirtiborzok felső metszőfogai apró agyarakra emlékeztetnek, talpaikon pedig rugalmas, váladéktól nedvesen tartott párnák találhatók. Ezek segítik az állatokat abban, hogy ügyesen kapaszkodjanak és magabiztosan mozogjanak a meredek, sziklás felületeken.

A faj Afrika nagy részén, valamint a Közel-Kelet egyes területein fordul elő. Elsősorban olyan sziklás vidékeken élnek, ahol a hasadékok és üregek biztonságos búvóhelyet nyújtanak számukra a ragadozók és a szélsőséges időjárás elől.

A szirtiborzok a természetben rendszerint több egyedből álló kolóniában élnek. Általában növényi táplálékot fogyasztanak, de megfigyelték, hogy alkalmanként rovarokat és lárvákat is esznek. Táplálkozás és pihenés közben gyakran egy őrszem figyeli a csapat környékét, és veszély esetén hangjelzéssel riasztja társait.

Kommunikációjuk meglepően változatos: különféle füttyökkel, kiáltásokkal és más hangokkal tartják egymással a kapcsolatot. Testhőmérséklet-szabályozásuk kevésbé hatékony, mint sok más emlősé, ezért viselkedésükkel is alkalmazkodnak a környezethez. Reggelente szívesen sütkéreznek a napon, hűvösebb időben pedig egymáshoz bújva melegítik egymást.

A nőstények termetükhöz képest szokatlanul hosszú, mintegy hét hónapos vemhesség után általában egy-négy fejlett kölyköt hoznak a világra. Az utódok nyitott szemmel, szőrösen születnek, és röviden már képesek követni anyjukat.

A szirtiborz széles körben elterjedt faj, amelyet a Természetvédelmi Világszövetség, az IUCN a nem fenyegetett kategóriába sorol. Európa állatkertjeiben viszont zoológiai ritkaságnak számítanak, ahol különleges evolúciós rokonsága, társas viselkedése és a sziklás élőhelyhez való látványos alkalmazkodása miatt fontos ismeretterjesztő szerepet tölt be.