Bizonytalannak nevezte finanszírozási helyzetét a Szegedi Kortárs Balett a szeptemberi évadnyitóján, de még így is nagyjából ugyanannyi előadást terveznek a Nemzeti Táncszínházban, mint tavaly.

A novemberi és decemberi program egy része még nincs véglegesítve, a Nemzeti Táncszínház azonban a Szegedernek azt mondta, ennek nincs köze a társulat pénzügyi helyzetéhez, a műsor összeállításának ez a szokásos része. Közben három fontos állami támogatásról továbbra sem tudni, mekkora összegben és mikor születik döntés, ezért annak jártunk utána, hogy a bizonytalan finanszírozásból látszik-e már valami a társulat idei működésén.

A Nemzeti Táncszínház 2001 óta folyamatos szakmai kapcsolatban áll a Szegedi Kortárs Balettel, és ez idén sem változott. Tavaly 16 előadással szerepelt a társulat a programjukban, ezek közül három sérülés miatt elmaradt, idén pedig nagyságrendileg ugyanennyi előadással számolnak. A novemberi és decemberi műsor egy része még egyeztetés alatt áll, de a Táncszínház szerint ez nem azt jelenti, hogy bizonytalanná vált volna az együttműködés. A korábban egyeztetett előadásokat megtartják, a véglegesítés folyamatban van, a jegyértékesítés pedig hamarosan elindul.

Idén új koprodukció sem készül a társulattal a MARILYN című előadásból, ennek azonban szintén nem pénzügyi oka van. Márciusban közösen mutatták be az Isteni színjátékot, a Nemzeti Táncszínház pedig közel negyven együttessel dolgozik, ezért a koprodukciós lehetőségeket minden évben a teljes program alapján osztják el. A Táncszínház szerint emiatt nem tudnak ugyanazzal a társulattal egy évben több új koprodukciót létrehozni, a Szegedi Kortárs Balettet ugyanakkor továbbra is fontos és régi szakmai partnerüknek tekintik.

A pénzügyi bizonytalanság hátterében az áll, hogy az új évad kezdetén három olyan állami támogatásról sem született még döntés, amelyet a társulat igazgatója fontosnak tart a működés szempontjából. Echéry-Pataki András az évadnyitón a kiemelt táncművészeti szervezeteknek járó támogatást, a korábbi tao-támogatást helyettesítő többletforrást, valamint az alkalmazotti bérekhez kapcsolódó kiegészítő támogatást említette. A társulat azt nem közölte, hogy ezekből mekkora összegre számít, így azt sem lehet megmondani, hogy a három támogatás mekkora részt képvisel az éves költségvetésükben.

A városi támogatás összege már ismert. Szeged önkormányzata a Szegedernek azt mondta, hogy a 2026/2027-es évadra 132 millió forinttal támogatja a Szegedi Kortárs Balettet, ugyanakkor mivel a társulat magánalapítványi formában működik, az önkormányzatnak nincs hatásköre és rálátása az alapítvány működésére és gazdálkodására.

Közben már születtek 2026-os támogatási döntések is. A Kortárs Balettért Alapítvány például 5 millió forintot kapott a Hamupipőke továbbjátszására, vagyis a társulat nem maradt teljesen állami forrás nélkül. Az idei évadra eddig 54 előadást kötöttek le, emellett két új bemutatóra is készülnek, Giovanni Insaudo MARILYN című koreográfiájára és Juronics Tamás ZION című produkciójára. A teljes évad előadásszáma azonban még nem ismert, ezért a jelenleg lekötött 54 előadásból nem lehet megállapítani, hogy összességében kevesebb fellépésük lesz-e, mint tavaly.

Dr. Nagy Angelika, az SZTE Juhász Gyula Pedagógusképző Kar Művelődéstudományi Intézetének docense szerint az állandó társulattal működő professzionális előadó-művészeti szervezeteknél az állami és önkormányzati támogatásoknak eleve jelentős szerepük van. A kortárs tánc, a balett és a színházi szféra működtetése ugyanis jelentős állandó költségekkel jár, például a művészi és műszaki gárda béreivel, a próbák és az infrastruktúra fenntartásával, miközben a jegybevételek önmagukban ritkán fedezik a teljes működést.

Nagy szerint ez nem magyar sajátosság, a kontinentális Európában hagyományosan fontos szerepe van a közfinanszírozásnak, Magyarországon pedig az állami és önkormányzati támogatások évtizedek óta az intézményi stabilitás egyik alapját jelentik.

A tervezést az is nehezíti, hogy a költségvetési év és a művészeti évad nem esik egybe. Egy társulatnak gyakran már 12–18 hónappal korábban meg kell terveznie a következő évadot, amikor még le kell kötni a műsort, meg kell állapodni a vendégművészekkel és koreográfusokkal, illetve meg kell tervezni az új produkciók költségeit. Ha a támogatási döntések csak később születnek meg, a társulat úgy vállalhat kötelezettségeket, hogy azok fedezetének egy része még nem biztos. Nagy Angelika szerint minél nagyobb egy szervezet állandó költségállománya, annál fontosabb, hogy több évre előre látható legyen, milyen finanszírozási környezetre számíthat.

A szakértő szerint ezért a bizonytalanság nem feltétlenül úgy jelenik meg először, hogy egyszerűen kevesebb előadás kerül a műsortervbe. Sokkal hamarabb érintheti az új bemutatók költségvetését, a művészek és vendégalkotók szerződtetését, illetve a külföldi turnék és koprodukciók előkészítését. Egy új produkciónál a díszlet, a jelmez és a jogdíjak költségeit is előre meg kell tervezni és le kell kötni, így kiszámíthatatlan finanszírozás mellett a társulat vezetésének óvatosabban kell vállalnia a nagyobb anyagi kockázattal járó projekteket. A külföldi vendégjátékok és koprodukciók pedig különösen érzékenyek erre, mivel több hónapos vagy akár éves előkészítést, valamint jelentős előfinanszírozást igényelnek.

Ha a bizonytalanság tartósan fennmarad, az a működési modellt is átalakíthatja. Nagy szerint az állandó társulati struktúra fenntartása ilyenkor egyre nehezebbé válhat, ezért a szervezetek a fix költségek csökkentése érdekében elmozdulhatnak a projektalapú működés felé. Ez azonban a művészi munkára is hatással lehet, hiszen az állandó társulat egyik előnye éppen az összeszokottság, az egyedi alkotói nyelv kialakítása és a hosszabb távú repertoárépítés. A szakértő szerint ezek a lehetőségek gyengülhetnek, ha a működés egyre inkább rövid távú, egy-egy projekthez kapcsolódó döntésekhez igazodik.

A finanszírozás kiszámíthatóságának problémája a független előadó-művészeti szférában sem új. A Független Előadó-művészeti Szövetség 2026-os szakmai vitaanyagában többek között átláthatóbb pályázati rendszert, működési támogatást és többéves finanszírozást javasol, mert álláspontjuk szerint a jelenlegi rendszerben a társulatok nehezen tudnak hosszabb távra tervezni.

A bizonytalanság több társulat működésében is megjelent az elmúlt években. A budapesti Maladype Színház az állandó társulati modelltől egy projektalapúbb, koprodukciókra építő működés felé mozdult el, Balázs Zoltán alapító-művészeti vezető pedig a Színház Online-nak arról beszélt, hogy ebben a koronavírus-járvány mellett a finanszírozási bizonytalanság és a stabil struktúra hiánya is szerepet játszott. A szintén budapesti Duda Éva Társulat 2024-es jubileumi évadát szintén bizonytalanabb finanszírozási körülmények között kezdte, és támogatói kampányt indított a működésének kiegészítésére. A budapesti Pintér Béla és Társulata esetében pedig egy 2023-as támogatási döntés csak az évad közben született meg, ráadásul a korábbinál kisebb összegről. Ezek nem a Szegedi Kortárs Balett helyzetével azonos esetek, de azt mutatják, hogy a támogatások összege és időzítése más társulatoknál is hatással volt a hosszabb távú tervezésre.

A témában kerestük a Szegedi Kortárs Balettet, akik annyit mondtak, hogy nincs hatalmas probléma, de többet nem kívánnak mondani a témában. Emellett megkerestük a Társadalmi Kapcsolatokért és Kultúráért Felelős Minisztériumot és a Nemzeti Kulturális Alapot is, hogy megtudjuk mekkora támogatásokkal számolhat a társulat, és mikorra várhatók a döntések, de cikkünk megjelenéséig nem kaptunk választ.

A Szegeder együttműködik a Telexszel, hogy Magyarország minden tájára eljussanak a legfontosabb és legérdekesebb szegedi történések. Ez a cikk ezen együttműködés keretében a Telexen is olvasható.