A májusi felfüggesztés után elrendelte a nagyobbik szegedi MÁV-raktár bontásának folytatását a Szegedi Tudományegyetem, de a munkálatokat nem kezdi meg – egyelőre. Az egyetem szeptember 21-én azt közölte a Szegederrel, hogy az azbesztmentesítés befejezése és az örökségvédelmi szakemberek júniusi helyszíni bejárása után kiadta az utasítást a bontási munkálatok folytatására, ugyanakkor második megkeresésünkre azt írták, hogy a falak tényleges bontásával megvárják a Közlekedési és Beruházási Minisztérium válaszát. A minisztérium szerint ugyanis a közraktár végleges sorsáról még nincs lezárt döntés, és továbbra is vizsgálható az épület vagy egyes részeinek megtartása.

A másfél évszázados közraktárak közül a kisebbik, mintegy 120 méter hosszú épület bontása május közepére nagyrészt befejeződött. A még álló, mintegy 165 méter hosszú nagyobbik épület helyén az SZTE új Élettudományi Tömb és Multidiszciplináris Innovációs Komplexumot tervez kialakítani.

Egy új egyetemi komplexum épülne a raktárak helyén

Az SZTE tervei szerint az Élettudományi Tömb és Multidiszciplináris Innovációs Komplexum kutatás-fejlesztési és innovációs tevékenységeknek adna helyet. Az egyetem közlése szerint a beruházásban többek között orvosi és orvostechnikai fejlesztések, gyógyszerészképzés, valamint innovációs és technológiai központok kapnának helyet.

Az egyetem szerint a közraktár évtizedek óta használaton kívül áll és leromlott állapotú, miközben a terület fejlesztése az intézmény beruházási terveinek része. A bontás folytatásában az azbesztmentesítés befejezése mellett a beruházáshoz kapcsolódó szerződéses határidők és az elnyert támogatás felhasználásának biztosítása is szerepet játszott.

A több mint 5,7 hektáros területen a második világháborús bombázások miatt tűzszerészeti átvizsgálás is zajlik. Az SZTE szerint a munkálatok befejezése után a teljes területet hat méter mélységig vizsgálják át.

Korábban már leállították a bontást

A nagyobbik közraktár bontását májusban függesztette fel az SZTE, miután a tervezett bontás ellen szakmai és civil tiltakozás indult. Akkor közel hetven szegedi értelmiségi nyílt levélben állt ki az épületek megőrzése mellett, az aHang pedig petíciót indított a közraktárak megmentéséért és újrahasznosításáért.

A bontást T. Szabó Csaba történész „erkölcsi és műemlékvédelmi hibának” nevezte, és azzal érvelt, hogy nagy térfogatú, a kreatív használatra alkalmas, üresen álló épületekről van szó. Mint írta, az ipari építészeti örökség védelme az elmúlt években Európa-szerte népszerű mozgalom lett, és más európai nagyvárosokban is lehet látni példákat a sikeres megőrzésre és hasznosításra. Majó-Petri Zoltán, az SZTE korábbi gazdasági és műszaki főigazgatója, az Szegedi Közlekedési Kft. volt vezetője szintén a bontás ellen szólalt fel. Közösségi oldalán arról írt, hogy olyan városban és országban szeretne élni, ahol amit lehet, megőriznek, átalakítanak és új funkciót keresnek neki, a folyamatba pedig a közösséget is bevonják.

Az SZTE májusban egyeztetést kezdeményezett a Közlekedési és Beruházási Minisztériummal, valamint a szegedi önkormányzattal. Az egyetem szerint a közraktár megtartásához a szabályozási környezet megváltoztatására is szükség lehetett volna, ezért a Szegedi Építési Szabályzat, vagyis a SZÉSZ módosításának lehetőségét is vizsgálták.

A kormányhivatal válaszunkra közölte, hogy nem az ő hatáskörük a műemléki értékek vizsgálata, ám megkeresték a Társadalmi Kapcsolatokért és Kultúráért Felelős Minisztériumot mint műemlék-nyilvántartási hatóságot, amely egyelőre még nem küldött nekik állásfoglalást. Mivel az épület jelenleg nem áll sem országos, sem helyi védettség alatt, a bontási munkák külön engedély nélkül végezhetők. Országos védettséget bárki kezdeményezhet, helyi védettség alá helyezésről pedig az önkormányzat dönthet.

Megkerestük a szegedi önkormányzatot is, hogy történt-e azóta egyeztetés az SZTE-vel a közraktárakról, illetve milyen állásponton vannak az épületek megtartásának lehetőségével kapcsolatban. Kérdéseinkre nem válaszoltak, csupán azt írták, hogy a témában az egyetemet keressük, hiszen ők az épület tulajdonosai.

A közraktár örökségvédelmi státusza is fontos szempont

Az SZTE a bontás folytatásának indoklásában egy 20 éves dokumentumra hivatkozik. A Tisza pályaudvar környékének építési szabályzatához kapcsolódó kulturális örökségvédelmi hatástanulmány alapján a „Kőluk” és a hozzá kapcsolódó „Vízház” esetében állapította meg a védelem szükségességét, a mintegy 165 méter hosszú „F” jelű közraktárnál azonban nem azonosított olyan építészeti, örökségi vagy kulturális értéket, amely védettséget indokolt volna. Az SZTE szerint ezt támasztotta alá a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal akkori állásfoglalása is, amely a Kőluk és a Vízház védetté nyilvánítását kezdeményezte.

Az egyetem azt írta, a június végi helyszíni bejáráson az örökségvédelmi szakemberek nem emeltek kifogást a bontás ellen, nem kezdeményezték a bontás megtiltását vagy az épület védetté nyilvánítását, és nem adtak olyan állásfoglalást sem, amely felülírná a 2006-os dokumentum megállapításait. Szerintük a bontási és kiviteli tervek készítője ugyancsak igazolta, hogy az épület nem áll műemléki vagy építészeti örökségi védelem alatt.

A Társadalmi Kapcsolatokért és Kultúráért Felelős Minisztérium sajtóosztálya bővebben is nyilatkozott lapunknak a bejárásról, melynek során azt állapították meg, hogy az épület adottságai potenciális lehetőségeket rejtenek az épület jövőbeli hasznosítására, idővel az épület akár új funkció befogadására is alkalmassá tehető a megfelelő műszaki és örökségvédelmi feltételek mellett.

A szakértők szerint ugyanakkor a tényleges lehetőségek meghatározásához elengedhetetlen az épület részletes építéstörténeti, műszaki, faanyagvédelmi és örökségvédelmi vizsgálata, s emellett figyelembe kell venni a tervezett híd és az ahhoz kapcsolódó úthálózat területfejlesztési és műszaki megvalósíthatóságát is. Mivel szerintük az eredmények alapján határozható meg tételesen, hogy az épület mely szerkezeti és építészeti elemei tekintendők megőrzendő értéknek, illetve az esetleges új funkció kialakítása során milyen beavatkozások fogadhatók el, a tárca szakemberei „kiemelt figyelmet fordítanak e kérdéskör tisztázására”.

Gajda Attila, a két szegedi tiszás országgyűlési képviselő egyike azt írta a Szegedernek, hogy a területet ő is több alkalommal bejárta kollégájával, egy független építésügyi szakemberrel, valamint az örökségvédelmi hatóság szakembereivel. A legutóbbi alkalommal azt látta, hogy a palatetőt bontják, az egyetem pedig azzal védekezett, hogy ez a munkálat az azbesztmentesítéshez tartozik.

Gajda azt nyilatkozta, az illetékes minisztériumnál jelenleg ideiglenes védelem alá helyezéssel kapcsolatos eljárás van folyamatban, amely még nem zárult le. A képviselő azt írta, hogy az ügyben megkeresték a minisztériumok illetékes szervezeti egységeit, és várják a hivatalos válaszokat, emellett pedig folyamatos kapcsolatban vannak a kormányhivatal örökségvédelmi szakterületének munkatársaival és több független szakemberrel is.

Megkerestük az illetékes örökségvédelmi szervet is, hogy megtudjuk, készült-e hivatalos állásfoglalás a június 24-i helyszíni bejárásról, illetve hogyan értékelik az SZTE által hivatkozott 2006-os dokumentumot. Megkeresésünkre cikkünk megjelenéséig nem érkezett válasz.

A harmadik Tisza-híd tervei is érintik a közraktárat

A Közlekedési és Beruházási Minisztérium egyelőre nem hozott döntést a közraktár végleges sorsáról. A tárca álláspontja szerint az egyetem fejlesztési terveit és a harmadik Tisza-hídhoz kapcsolódó közlekedési fejlesztéseket együtt kell vizsgálni, mielőtt végleges döntés születik.

A minisztérium szerint a jelenlegi szabályozási tervben szereplő közlekedési nyomvonal érinti a még álló közraktárat. Ugyanakkor azt közölték, hogy egy ilyen léptékű közlekedési beruházásnál valamennyi olyan műszaki megoldást érdemes megvizsgálni, amely mellett a város épített örökségéből minél több megőrizhető.

A tárca szerint ezért továbbra is vizsgálható, hogyan lehetne az épületet vagy annak egyes részeit megőrizni és az egyetem tervezett fejlesztése mellett újrahasznosítani. A további lépéseket az egyetem fejlesztési terveinek, a közlekedési kapcsolatoknak, valamint a megtartás és újrahasznosítás lehetőségeinek együttes értékelése alapján lehet meghatározni.

Gajda válaszában azt írta, számára kiemelten fontos az ügy, mivel közvetlenül érinti a harmadik Tisza-híd megépítésére vonatkozó választási vállalását is. Mivel a tervezett fejlesztési terület egy része kapcsolódik a beruházás lehetséges helyszínéhez, a terület jövőjéről folyamatos egyeztetéseket folytatnak a minisztériummal és az érintett szakemberekkel, különös tekintettel az új városrész kialakítására.

A képviselő úgy látja, a szakmai álláspontok jelenleg nem egységesek, ezért amíg nem áll rendelkezésre valamennyi releváns szakmai és hatósági információ, nem szeretne elhamarkodottan állást foglalni. Hozzátette, az örökségvédelem számára kiemelt szempont, amelyet a terület jövőjéről szóló döntések során a fejlesztési érdekekkel együtt, körültekintően kell figyelembe venni.

Egyelőre tehát megmarad az építmény, az egyetem állítása szerint csak az azbesztmentesítés miatt bontották a tetőt. Bár először felfüggesztették a teljes bontást, az egyetem már kiadta az utasítást a munkálatok folytatására. Már csak arra várnak, hogy Vitézy minisztériuma rábólintson – ez viszont a harmadik híddal kapcsolatos tárgyalások miatt elhúzódhat.

A témával kapcsolatban kerestük Stumpf Pétert, a másik szegedi tiszás országgyűlési képviselőt, valamint Vitézy Dávidot is. Az Építésügyi és Örökségvédelmi Főosztálytól szintén további információkat kértünk. Cikkünk megjelenéséig tőlük nem érkezett válasz.

A Szegeder együttműködik a Telexszel, hogy Magyarország minden tájára eljussanak a legfontosabb és legérdekesebb szegedi történések. Ez a cikk ezen együttműködés keretében a Telexen is olvasható.