100, külföldön élő szegedit keresünk, aki segít a városnak erős független nyilvánosságot építeni.
A meleggel együtt jöttek a csótányok is Szegeden. Tapasztalataink szerint még olyan városrészekben is csapatosan fordulnak elő nyáron, ahol kevésbé megszokott a jelenlétük. A helyzeten kifejezetten nem segít a belvárosi pincerendszer, az esetleges rezisztencia vagy a klímaváltozás, és a városi ragadozók se nagyon tudnak mit tenni, ráadásul a lakossági védekezés sok esetben kontraproduktív is lehet. De akkor mi a megoldás, megszabadulhatunk-e tőlük végleg?
Szegeden a csótányprobléma nem újkeletű. Arról már tavaly is írtunk, hogy a város kellős közepén, a Vár Söröző és a Széchenyi téri posta környékén nagy számban jelennek meg a rovarok. Jelenlétüket a belvárosi pincerendszer segítheti elő, amivel a színházat, a mozit, éttermeket és akár a postai csomagokon keresztül más háztartásokat is elérnek.
Az utóbbi időben viszont már nem csak a belvárosban lehet tömegesen svábbogarakat látni. Volt olyan külvárosi rész, ahol ki kellett mennünk az útra, annyira elfoglalták a járdát. Márciusban egy olvasónk azzal keresett meg, hogy a Szegedi Tudományegyetem egyik fő diákszállásán, a rókusi Károlyi Mihály Kollégium alsóbb szintjein egy éve csótányinvázió van, és az irtások nem bizonyultak sikeresnek.
Míg a kormányhivatal kérdésünkre azt válaszolta, a Szeged területéről érkező bejelentések számában nem láttak változást, egy kártevőirtó cég megerősítette tapasztalatainkat. „Míg korábban elsősorban a régi társasházak dohos pincéiben fordult elő, ma már Szeged szinte minden városrészében találkozunk vele, valamint szórványosan a környező településeken is” – írta a Fedora Kft. két, Szegeden és környékén évek óta kártevőirtással foglalkozó szakembere lapunknak.
A szakemberek alapvetően két csoportra osztják a lakókörnyezetben előforduló csótányokat: vannak az úgynevezett „beltéri” fajok, amelyek teljes életciklusukat épületekben töltik – ilyen például a német csótány –, míg a „kültéri” fajok elsősorban a szabadban élnek, de kedvező körülmények között vagy táplálékot, vizet keresve rendszeresen behúzódhatnak az épületekbe; a konyhai csótány (svábbogár) ebbe az utóbbi csoportba tartozik.
„Tapasztalataink szerint az elmúlt években jelentős változás történt mind a csótányfajok összetételében, mind az elterjedésükben. Korábban elsősorban a kisebb termetű német csótánnyal (Blattella germanica) találkoztunk, ma viszont egyre gyakrabban a jóval nagyobb testű konyhai csótány (Blatta orientalis), közismert nevén svábbogár okozza a problémát” – írták a szakemberek. Igaz, tavaly nagyobb problémát okoztak, mint az idei szezonban, és a legtöbb szegedi bejelentés régi téglaépítésű társasházakból érkezett. Ez nem jelenti, hogy megszűnt a probléma, sőt: az aszályos időszakok visszacsábíthatják a nedvességkedvelő fajt a növények gyakori öntözése miatt.
A lakók felelőssége is a megelőzés
A kormányhivatal tájékoztatása szerint a csótányok nemcsak zavaróak, de egészségügyi szempontból is veszélyesek lehetnek. Testfelületükön és emésztőrendszerükben ugyanis különböző baktériumok, vírusok, gombák és egyéb mikroorganizmusok fordulhatnak elő, míg ürülékük és levedlett kitinpáncéljuk allergiás panaszok kialakulásához vezethet.
A csótányok jellemzően nem a közterületeken szaporodnak el, hanem elhanyagolt pincékben, tárolókban, garázsokban, szeméttároló helyiségekben és más, magántulajdonban lévő területeken, ahonnan később a közterületeken is megjelenhetnek. Szintén vonzó számukra a városi közmű- és csatornahálózat, ami összeköti az épületeket. „A csatornák a fagyhatár alatt futnak, a szennyvíz folyamatosan melegen tartja őket, miközben szerves táplálék is bőségesen rendelkezésre áll. Ez szinte ideális életfeltételeket biztosít a konyhai csótány számára” – tájékoztattak a kártevőirtók.
A fentiek miatt lakott területen mindenkinek általános jogszabályi kötelezettsége az a csótányok elleni védekezés. „Amennyiben bárki a területén a kártevők megjelenését, elszaporodását tapasztalja, a védekezést el kell végeznie, illetve a megtelepedésüket is meg kell akadályozni” – figyelmeztetett a kormányhivatal. A gyakorlatban erről az épületek és lakások tulajdonosainak, használóinak, társasház esetén a közös képviselőnek kell gondoskodnia.
Jobban kell aggódni a nem megfelelő védekezés, mint a rezisztencia miatt
Mivel egyes külföldi kutatások szerint idővel a kártevők rezisztenciát alakíthatnak ki az irtószerekkel szemben, a kártevőirtó cégnél arra is rákérdeztünk, hogy Szeged környékén ez mennyire jellemző. „Jelenleg ennél a fajnál még nem tapasztalunk számottevő rezisztenciát, ugyanakkor a jövőre nézve komoly kockázatot jelent, hogy a professzionálisan alkalmazható készítmények választéka nagyrészt ugyanarra a hatóanyagcsoportra épül. Tovább növeli a veszélyt, hogy a lakosság számára szabadon megvásárolható rovarirtók jelentős része is ugyanezeket a hatóanyagokat tartalmazza. Ezek szakszerűtlen, ismétlődő használata hosszú távon elősegítheti a rezisztens csótánypopulációk kialakulását, ami később a professzionális védekezés hatékonyságát is veszélyeztetheti” – fejtették ki.
Ugyanakkor a konyhai csótány jelenleg még jól reagál a szakszerű kezelésekre és a korszerű, hosszú hatástartamú készítményekre, ezért az állománya eredményesen kontrollálható. Tapasztalataik szerint egy adott szezonban általában egy–két szakszerű kezelés elegendő ahhoz, hogy a fertőzöttséget tartósan kontroll alatt tartsák. Egyes esetekben, például élelmiszeripari létesítményekben extrém meleg idején egy soron kívüli kiegészítő kezelés is indokolt lehet.
Sok megrendelő abban bízik, hogy egy szakszerű rovarirtás után a kezelt terület hosszú időre „védőburok” alá kerül. Ám a kártevőirtók szerint ez nem így működik. A professzionális készítmények nem riasztják vagy távol tartják a csótányokat, hanem – környezetkímélő módon – úgy fejtik ki hatásukat, hogy a kártevő a kezelt felülettel érintkezve 24–48 órán belül elpusztul. A maradékhatás ezt követően még 4–8 héten keresztül biztosítja, hogy az újonnan megjelenő egyedek is elpusztuljanak. Ezért természetes jelenség, hogy a kezelés után még időnként felbukkanhatnak újabb csótányok, de aztán gyorsan elpusztulnak.
A belváros újabb hátránya: a régi épületek
„A legnagyobb problémát nem maga az irtás, hanem az épületek műszaki állapota és a hiányos karbantartás jelenti” – tudtuk meg a kártevőirtó cégtől, akik hozzátették: „Sok társasház pincéjében porzó betonfelületekkel, málló vakolattal és elöregedett festéssel találkozunk. Ezek a porózus felületek részben magukba szívják a folyékony rovarirtó szereket, így nem tud kialakulni az a tartós hatású felület, amely a hosszú távú védekezés alapja. A nedves, párás pincék és a pangó víz pedig ideális környezetet biztosítanak a csótányok számára.”
A régen felújított épületekben számos olyan búvóhely található, amelyeket a csótányok kiválóan kihasználnak. Ilyenek például a felvált burkolatok, a hiányos vagy repedezett fugák, a hiányzó lábazatok, illetve a nem megfelelően lezárt gépészeti csőáttörések. A pincékben felhalmozott lomok ráadásul nemcsak kiváló búvóhelyet biztosítanak, hanem jelentősen megnehezítik a szakember munkáját is. Sok esetben egyszerűen nem lehet hozzáférni azokhoz a falfelületekhez és résekhez, ahol a kezelést el kellene végezni.
A visszatérő csótányprobléma oka ezért jelenleg többnyire nem a készítmények hatástalansága vagy a kialakult rezisztencia, hanem a kezelések időbeli és területi összehangolatlansága. Az épületek összekötöttsége miatt egy házban hiába sikeres az irtás, ha a másik helyen csak hónapokkal később kezdenek neki: a csótányok könnyen visszatelepülhetnek. Nehezíti a megoldást az is, hogy a belvárosban számos régi épület műemléki védelem alatt áll, ezért a felújítása, karbantartása is rendkívül költséges. Jó példa erre a Belvárosi híddal szembeni Milkó-palota, amelynek egyes részei annyira elhanyagolt állapotban vannak, hogy a tetőtér gyakorlatilag galambtanyává vált, de a vakolat is több helyen úgy lekopott, hogy kilátszik a ház eredeti színe.
Ki eszi meg a csótányokat?
Tapasztalataink szerint még a belváros szélén is előfordulnak nyestek, sünök, pókok, békák és különböző madarak, ezért felmerült, hogy tudnának-e segíteni kontrollálni a csótánypopulációt.
„Véleményem szerint a városokban élő természetes ragadozók érdemben nem járulhatnak hozzá a csótánypopulációk szabályozásához, hiszen a városokban számos egyéb táplálékforrás is rendelkezésükre áll” – válaszolta kérdésünkre Magura Tibor ökológus, a Debreceni Egyetem Biológiai és Ökológiai Intézetének kutatója.
Ugyanakkor Magura szerint a várostervezésnél fontos szempontnak kellene lennie, hogy minél több olyan őshonos fa- és növényfajokból álló zöldterület legyen, amely összeköttetésben van a városon kívüli élőhelyekkel. Ezek ugyanis segíthetik a csótányok természetes ellenségeinek tartós fennmaradását.
Teljesen megszabadulhatunk-e tőlük?
„Nagyvárosi környezetben a populáció teljes kiirtása és a csótánymentes állapot fenntartása lehetetlennek tűnő feladat” – írta a Szegeder megkeresésére a kormányhivatal, és ezt az álláspontot a többi megkérdezett is osztja. A reális cél szerintük inkább az, hogy a csótánypopulációt tartósan olyan alacsony szinten tartsuk, amely már nem jelent közegészségügyi vagy lakossági problémát.
Ehhez elengedhetetlen a lakóközösségek együttműködése, és a különböző hatásmechanizmusú készítmények váltott alkalmazása. Kulcsfontosságú lehet a megelőzés: olyan egyszerű dolgok is segítenek, mint az élelmiszerek zárt tárolása, a rendszeres takarítás és a hulladék megfelelő kezelése, a csöpögő csapok elzárása, a lakások közötti átjárók megszüntetése. Érdemes a pincéket és közös helyiségeket is rendszeresen ellenőrizni, a közös képviselőnek pedig a lehető leghamarabb szólni, ha akár egyetlen csótányt is látunk. Itt már csak arra érdemes figyelni, nehogy aratás idején összetévesszük a hasonló kinézetű gabonafutrinkával, amely a háztartásban nem kártevő, és egy idő után magától el is pusztul.
A Szegeder együttműködik a Telexszel, hogy Magyarország minden tájára eljussanak a legfontosabb és legérdekesebb szegedi történések. Ez a cikk ezen együttműködés keretében a Telexen is olvasható.
