A Szegedi Nemzeti Színházban nyílik meg szerdán Szabó Luca fotós Grimasz című kiállítása, amely rendhagyó színészportrékat mutat be.

A fotográfus a tárlat anyagának keddi rendezése közben az MTI-nek elmondta, hogy öt évvel ezelőtt saját magáról készített portrékat, és amikor az egyik kép nem igazán nyerte el a tetszését, belegrimaszolt a kamerába. Mint fogalmazott, megfogta a nagyon közeli, kicsit furcsa, groteszk kép hangulata, így néhány barátjáról is készített hasonló portrékat. Az a kérdés foglalkoztatta, mi történik akkor, amikor az arc már nem „viselkedik”. Hol van az a pont, ahol még felismerhető, és hol kezd el idegenné válni.

Hagyomány, hogy a Szegedi Nemzeti Színház tagjai az évadzáró társulati ülést követően az Újszegedi Partfürdőn gyűlnek össze. Egy ilyen alkalommal kezdett el rendhagyó portékat készíteni a színészekről. A sorozat az elmúlt három év során kiegészült a kőszínházban és a Szegedi Szabadtéri Játékokon vendégként fellépő művészekkel is – nyilatkozta Szabó Luca.

A május végéig látható kiállítás anyaga 23, nagy méretű grimaszportréból áll, olyan arcokról, amelyeket a közönség nem szokott látni, „és talán nem is nagyon akar”. A fotós elmondása szerint a grimasz a fekete-fehér képeken nem vicc és nem hiba, hanem egy átmeneti állapot: amikor az arc kicsúszik a kontroll alól, és valami furcsa, kicsit kényelmetlen érzés marad utána.

Az sem véletlen, hogy a fotók monokróm változatait láthatja a közönség, a nézők a grimaszokra, a lencsék által kiemelt ráncokra koncentrálhatnak, a fekete-fehér képek pedig valamiféle egységességet is adnak a nagyon különböző arcokat felvonultató tárlatnak.