„Ez egy 17. századi darab, és konkrétan a ház padlóján feküdt a falomladék alatt” – mondta a Szegedernek Löffler Zsuzsanna, a szegedi Móra Ferenc Múzeum régésze arról a gyertyatartóról, amit a szegedi Dóm téren zajlott ásatás közben találtak nemrég.

A terület hosszú évek óta játszik fontos szerepet a város életében, de pontos régészeti feltérképezése eddig csak részlegesen történt meg. A szakemberek idén február és április között végeztek munkát a területen, és két 33–38 négyzetméteres szelvényt nyitottak meg a Fogadalmi templom előtti téren. A szelvények kijelölésekor a kutatóknak figyelembe kellett venniük, hogy a tér másik felén a Szegedi Szabadtéri Játékok föld alatti öltözőrendszere található, ennek kialakítása során a hely jelentős részét átmozgatták, így ott kevesebb eséllyel maradtak épen a régi rétegek és struktúrák.

Az egyik legfontosabb kérdés az volt, hogy pontosan milyen maradványok rejtőznek a föld alatt. A munkálatokat a Móra Ferenc Múzeum csapata végezte, akik a város felkérésére kezdték meg a kutatást 21 millió forintból.

„Az első hiteles ábrázolások a 18. századból származnak, néhány pedig a 17. század legvégéről” – mondta Löffler, a feltárás vezetője a városszerkezetről. Egykor templom, temető és utcák húzódtak itt, de ezek pontos helye még nem ismert. Mivel a terület beépítettsége az évszázadok során többször megváltozott, a régészek feladata az volt, hogy a korabeli forrásokat és a feltárt leleteket összevetve állítsanak össze egy pontosabb képet.

A mai Dóm tér területén – amely a középkorban a Palánk városrészhez tartozott – állt a Szent Demeter-templom, amely körül középkori temető húzódott. A régészek ennek maradványait már több alkalommal is vizsgálták: 2007-ben egy kis méretű szelvényben a középkori Dömötör-templom egyik sarokpillérét keresték, 2014-ben a Dóm felújításakor folytattak feltárást, majd 2017-ben egy 26 négyzetméteres területen rábukkantak egy addig teljesen ismeretlen Árpád-kori kis kápolnára, amelynek szentélyrészletét már 2014-ben azonosították.

Minden ásatás újabb információkat hoz felszínre a Dóm tér múltjáról

Az idei feltárás egyik célja az volt, hogy pontosabban meghatározzák, meddig terjedhetett ki a templom körüli temető. A februárban nyitott szelvények egyikében mindössze tíz sírt találtak, három különböző rétegben, ez arra utalhat, hogy a kutatott rész már a temető határán helyezkedett el.

A korábbi ásatások tapasztalatai segítették a munkát, bár nem mindenhol volt azonos a rétegsor, amely a földben egymás felett elhelyezkedő, az egyes korszakok nyomait őrző rétegek sorrendjét jelenti. „A 2007-es feltárás például nagyon közel volt hozzánk, úgy öt méterre. Abból a szempontból segítette a munkánkat, hogy annak az ásatásnak a dokumentációjából tudtunk következtetéseket levonni, milyen rétegek lehetnek itt. Például a középkori járószint mélysége megegyezett azzal, amit most mi is megtaláltunk” – mondta a régész.

A legalacsonyabb, régészeti korú réteg Árpád-kori leletanyagot tartalmazott – köztük szórvány embercsontokat is –, azonban ezek nem sírokból származnak. A tényleges temetkezések ennél jóval magasabban, a templom körüli temető későbbi, 15–16. századi rétegeiben helyezkedtek el. A kutatók azt feltételezik, hogy az Árpád-kori réteg bolygathatott egy ennél is korábbi, talán népvándorlás kori temetőt, de ennek tisztázásához további vizsgálatokra lesz szükség.

A legmélyebb pontokon egy Árpád-kori építmény alapozásának maradványaira bukkantak. „Úgy gondoljuk, hogy ez egy korai épület maradványa, de még nem tudjuk biztosan, hogy egy falszerű struktúráról van-e szó, vagy csupán egy építési törmelékhalomról” – vázolta Löffler. A munkálatokat megnehezítette, hogy ezen a szinten már megjelent a talajvíz, ami megakadályozta a további bontást.

Kiderült, hogy a város alatt húzódó régi csatornarendszer is érintette a területet, ezért a város közben kamerás vizsgálatokat is végzett, amely során speciális, föld alatti csatornákhoz és járatokhoz tervezett megfigyelő eszközöket engedtek le a vezetékekben, hogy pontos képet kapjanak azok állapotáról, kiterjedéséről és esetleges sérüléseiről. Ez segített meghatározni, hogy a régi csatornarendszer milyen módon érintette a feltárási területet.

Mit rejtenek egy török kori ház maradványai?

Az ásatás során egy rejtélyes falrészlet is előkerült, amely valójában egy földbe mélyedő alapozás. Mivel ismeretlen épülethez tartozik, az Örökségvédelmi Hivatallal egyeztetve a szakemberek úgy döntöttek, hogy megőrzik ezt a falmaradványt, ugyanakkor az alapozás szerkezetének vizsgálatához néhány helyen átvágták azt, hogy kiderüljön, meddig mélyed a talajban.

„Egy viszonylag nagy léptékű 18. századi tereprendezés nyomait tártuk fel. Látszik, hogy elbontott, elplanírozott épületomladék volt vastagon, viszont alatta előkerült egy török kori ház maradványa. Ez a ház leégett, az agyagfalai bedőltek, de a padlója épségben megmaradt. Ezen találtunk egy kifejezetten szép gyertyatartót is” – mondta Löffler, és megmutatta a valóban különleges tárgyat.

A régészeti leletek között természetesen folyamatosan előkerülnek cseréptöredékek, edények maradványai és fémtárgyak. Ez a gyertyatartó azért figyelemre méltó, mert ritkaságnak számít, valamint segít az emberek életének megismerésében is.

„Ilyen még soha nem került elő Szegeden. Gyönyörűen meghatározza az épület korát. Már biztosak lehetünk benne, hogy ebben az időszakban ezen a részen házak álltak, ráadásul hosszabb ideje, mert az egyik épület padlója alatt egy még korábbi ház maradványaira is rábukkantunk, szintén a török korból” – tette hozzá a szakember.

Van-e értelme további feltárásokat végezni a Dóm téren?

Az idei kutatás elsődleges célja nem egy adott történelmi kérdés megválaszolása volt, hanem annak eldöntése, hogy van-e értelme feltárásokat végezni a Dóm téren. Löffler Zsuzsanna szerint megéri folytatni a munkát, de a régészeknek továbbra sem lesz egyszerű dolga a területen történt korábbi tűzvészek, árvizek és tereprendezések miatt.

És a középkori utcák rekonstruálása nem is igazán volt elvégezhető azon a kis területen, amit megnyitottak. Korábban előfordult, hogy sikerült beazonosítani egy-egy régi utcanyomvonalat, de ezek nem mindig voltak egyértelműen felismerhetők. A feltárt részek ugyanis nem hasonlítanak a mai utcákra, gyakran csak egy alaposan lejárt felület kerül elő, amelyben például szekérnyomok látszódnak.

„Egy ilyen belvárosi ásatás technikai szempontból teljesen más, mint egy zöldmezős kutatás. Itt minden réteg egymásra rakódik, az anyagok összekeverednek, és nagyon nehéz értelmezni, hogy mi honnan indul” – magyarázta Löffler.

Az, hogy lesz-e folytatás, még kérdéses. Most hosszú hónapokig tartó dokumentációs munka következik, amely alapján az önkormányzat eldönti, támogatja-e a további kutatásokat. „Írunk egy jelentést, ezt megtárgyaljuk a várossal, az Örökségvédelmi Hivatallal és minden érintett féllel. Még az is szempont, hogy mennyire éri meg évente felbontani a Dóm teret.” Löffler Zsuzsanna szerint a további kutatásokhoz is pozitívan áll a városvezetés, és várják a szakemberek javaslatait a jövőre nézve.