Nem vagyok újságíró, csak valami hasonló. Inkább civil újságírásként tekintek arra, amit riporterként csinálok: ez egy olyan eszköz nekem, amivel részt tudok venni a számomra fontos társadalmi változásokban. Persze szeretnék még tanulni, megismerni a szakma minden szabályát, majd időnként felrúgni azokat. De leginkább talán kérdezni szeretnék.

A független sajtó azért fontos, mert segít közelebb kerülni az igazsághoz, nemcsak megpróbálja bemutatni a valóságot, hanem lehetőséget ad arra, hogy saját véleményt formáljunk. Független sajtó nélkül nincs szabadság, sem gondolatban, sem társadalomban, és bár sokszor én is érzelmi alapon állok ki ügyek mellett, van, amikor meg kell állni egy levegővételre, és a narratívákon kívülről kell szemlélni a dolgokat és beszélni róluk. Ebben segít a független média.

A Szegeder volt az első vidéki újság, amit olvasva azt éreztem: ebben benne akarok lenni. Fontosnak tartom, amit csinálnak, szerintem nélkülözhetetlen, hiszen érdekes és a közösségünk szempontjából releváns dolgokról írnak közérthető módon, lehetőség szerint minden oldalt bemutatva és megszólaltatva.

Az én értelmezésemben a Szegeder azt jelenti, mint nyitott szemmel járni és figyelni Szeged utcáit, gyönyörködni az építészeti csodáiban, elmélyedni a város múltjában, és feltenni azokat a kritikus kérdéseket, amik a leginkább befolyásolják az itt élő közösség mindennapjait. Ha szerinted is fontos, hogy legyen, aki kérdez, ír, és közben nem mondja meg, mit gondolj, hanem csak azt, hogy mi van, add te is a Szegedernek az adód 1%-át.