Nem invazív, egészséges fákat is kivágtak az Attila utca két oldalán készülő új – a város világhírű rabbijairól, Lőw Lipótról és Lőw Immánuelről elnevezett – közparkok szobrai miatt, derült ki a tervekből, melyet a Magyar Kétfarkú Kutya Párt szegedi szervezete kapott meg.
Bejegyzésük szerint amikor a beruházás első fázisának kezdetén azt a 11 fát kivágták, amelyet előzetesen a lakossági fórumon is bejelentettek, azzal érvelt az önkormányzat és a tervező, hogy csak invazív és egészségügyileg rossz állapotban lévőket érinti mindez. Ennek ellentmondtak viszont a kikért tervek és favizsgálati anyagok, melyek mindössze egyetlen fa esetében említenek korhadást. Az egyetlen beteg fa egy bálványfa volt, ami egyben invazív is, míg a többi kivágott között voltak hegyi juharok és vénic-szilfa is, amik pedig nem azok.
„Nem maradt más hibájuk, minthogy pont ott álltak szegények, ahol most a két szobor fog állni”
– fogalmaz az MKKP szegedi szervezete. A bálványfáról megjegyzik viszont, hogy nagy ellenállása miatt szinte bármilyen városi környezetben megél, ellenálló mindennel szemben. Kiirtása ezért igen nehéz: nem elég kivágni, a gyökérzethez gyorsan felszívódó gyomirtó eljuttatása szükséges, és még így sem garantált, hogy nem hajt újra.
Az MKKP a tervrajzok alapján észrevette, hogy a járda szélén álló fák pont ott álltak, ahová a két szobor kerülne. Ha megmaradtak volna, akkor a „két szobor közötti kommunikáció” nem jöhetett volna létre, vagyis ezért kellett őket kivágni. „Azért fájdalmas ezt olvasni, mert a tervdokumentációban többször hangsúlyosan szerepel, hogy a tér tervezése Lőw Immánuel munkáját szem előtt tartva készült” – fogalmaztak arra utalva, hogy a főrabbi egyébként botanikus volt.
Megjegyzik, hogy a térrendezés bár szükséges, és a tervek is szép modernek, ám nem látszik rajtuk az, hogy a szobrok előtti térköves rész hogyan fogja majd le az Attila utcán áthaladó trolik és buszok zaját. A belsőbb részeken a tervező megjegyzése szerint is pihenőpark funkció alakul majd ki, ezeket azonban a tervrajz szerint a szobrokon és a majd telepítendő fákon kívül más nem védi, cserjesor csak a tér belső felére lesz ültetve.
Az MKKP a fentiekre megoldási javaslatokat is kínál, és hangsúlyosan hozzáteszik, hogy semmi sem fekete és fehér, vagyis a tér terve a fentiek ellenére több olyan elemet is tartalmaz, ami nagyon üdvözlendő.
A Lőw Immánuel és Lőw Lipót parkok átépítésének első üteméről a Szegeder is írt, amikor a DK-s Binszki József várospolitikai alpolgármester tartott sajtótájékoztatót még július 19-én, néhány nappal a fák kivágása után. Már rögtön az elején felmerült a kérdés, hogy a napra vagy az árnyékba álljunk, mire az egyik lakástulajdonos, Rékasi János meg is jegyezte, hogy „a fák hiányában ez vár ránk”.
Binszki akkor azt mondta, a növényeket azért kellett eltávolítani, mert betegek voltak, a lakók viszont ezzel szemben azt mondták, egészséges fákat is kivágtak. Az alpolgármester azzal védekezett, hogy ezek invazív fajok voltak, és a helyükre több mint 200 új cserjét és fát telepítenek. Ezen kívül 400 négyzetméternyi gyepszőnyeget terítenek le és 240 négyzetméteres területet burkolnak le térkővel, illetve stabilizált kaviccsal.
A tervezéssel megbízott Fontos Mérnök Stúdió egyébként elárulta lapunknak már akkor is, hogy némelyik fát egészségügyi okokból kellett kivágni,
a többit azonban – szemben Binszki korábbi, első állításával – a táj- és térépítészeti kialakítás kedvéért.
„Az invazív fajok mind a minőségi zöld környezetre, mind az épített környezetre károsan hatnak” – indokolták. A Szegedi Zsidó Hitközséget levélben kérdeztük akkor, mi az álláspontjuk arról, hogy a botanikus főrabbira fák kivágásával emlékezik meg a város. A hitközség a „tervezői és szakértői véleményeket elfogadva” nem kifogásolta a kivitelezést, „ebbe beletartozik a beteg és nem a környezetbe illő növényzet eltávolítása is”. Emellett úgy tudták, új növényeket is telepítenek majd a parkokba.
