„Ha Szent István látná, hogy az ezer év alatt (…) mi történt Szegeddel, akkor örömmel és büszkén konstatálná, hogy Szeged nemcsak az európai közösség tagjává vált, de több tudományágban is meghatározó szerepet tölt be” – mondta ünnepi beszédében Gál Béla, a város idei díszpolgára a Széchenyi téri platánok alatt kedd délután.

A Szegedi Radnóti Miklós Kísérleti Gimnázium korábbi igazgatója arról mesélt az államalapítás szegedi ünnepségén, hogy a majdnem hetven éve alatt milyen élményei voltak augusztus 20-szal kapcsolatban. „Szent István helyett még I. István volt, és már az államalapítás ünnepéről volt szó. Amikor a rendszerünk változott, I. Istvánból Szent István lett, és az ünnep jellege is megváltozott. Már az alkotmány ünnepéről nem beszéltek, visszatértünk az államalapításhoz és Szent István alakjához.

Gál Béla szerint Szent István hite, meggyőződése és konok kitartása eredményezte azt, hogy ma európai Magyarországról beszélhetünk. Ő ismerte fel, hogy Magyarországnak vagy a Nyugaton van helye, vagy sehol, és hogy Magyarországnak magáévá kell tenni a nyugati értékrendet, mert csak így tudunk fejlődni. Azt is látta, hogy a földrajzi elhelyezkedés kevés. „Augusztus 20-án tehát az európai értékeket is ünnepeljük, az európai Magyarországot, az európai Szegedet.”

A díszpolgári beszéd után az Üdvözlégy kegyes Szent István király című népdalt énekelték el a színpadon, majd Kondé Lajos, a Szeged-Csanádi Egyházmegye püspöki helynöke áldotta meg a kenyereket, melyeket aztán a Tápai Hagyományőrző Egyesület tagjai fel is szeltek. Az ünnepség, melyen néptáncos hagyományőrzők és fúvószenekar is fellépett, Szent István és Gizella szobrának koszorúzásával és a Szózattal zárult.

Az eseményen és az azt megelőző országzászló-felvonás alatt Botka László, Szeged polgármestere nem volt jelen, beszédet sem mondott. A városháza előtt azonban számos önkormányzati képviselő mellett képviseltette magát a város jegyzője, Martonosi Éva, Szeged alpolgármestere, Nagy Sándor, de még Mihálffy Béla fideszes országgyűlési képviselő is, azaz ilyen értelemben közös volt az ünneplés.