Zsúfolásig megtelt a szegedi dóm augusztus 12-én, ahol itthoni és külhonból érkezett püspöktársak, paptestvérek, szerzetesek és hívek jelenlétében helyezték örök nyugalomra Gyulay Endre nyugalmazott szeged-csanádi megyéspüspök földi maradványait.

Az egyházmegye közleménye szerint a gyászmisét a jelenlegi főpásztor, Kiss-Rigó László mutatta be, Pápai Lajos nyugalmazott győri megyéspüspök homíliában búcsúzott püspöktestvérétől. Az oltárasztal előtt állították fel a ravatalt. Cserkészek állták körbe a koporsót – rajta a püspöki és papi szolgálat jelvényei, középen az Eucharisztia kelyhe. Kondé Lajos, a dóm plébánosa imára szólította az egybegyűlteket: „Egy szívvel-lélekkel búcsúzzunk, és kísérjük utolsó útjára Gyulay Endre nyugalmazott püspököt.”

A szentmise főcelebránsa Kiss-Rigó László, a Szeged-Csanádi Egyházmegye püspöke volt, a szónok Pápai Lajos nyugalmazott győri megyéspüspök. A szertartáson jelen voltak a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) együtt emlékező tagjai.

Nagy számban érkeztek külhoni főpásztorok is, köztük Német László, a Belgrádi Főegyházmegye érseke.

A gyászmisén jelen volt Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke, Hegyi László egyházi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkár, Salgó László, Csongrád-Csanád vármegye főispánja és Binszki József, Szeged alpolgármestere is.

Gyulay Endre nyugalmazott szeged-csanádi megyéspüspök életének 94., papságának 73., püspöki szolgálatának 38. évében, szentségekkel megerősítve hunyt el augusztus 3-án a szegedi Bálint Sándor Szeretetotthonban. Ferenc pápa kérésére Pietro Parolin bíboros államtitkár búcsúzott a Szeged-Csanádi Egyházmegye nyugalmazott főpásztorától. Sorait magyar nyelven Kovács József, a Szent Gellért Szeminárium rektora olvasta fel.

A szentmise záróáldása után gyászszertartás keretében búcsúztak az elhunyttól, majd elindult a gyászmenet: az asszisztencia, a püspöktársak és a paptestvérek együtt kísérték utolsó útjára Gyulay Endrét. Földi maradványait a dóm altemplomában helyezték örök nyugalomra.

Gyulay Endre 1930-ban született Battonyán, 1953-ban szentelték pappá a szegedi dómban, miután teológiai tanulmányait a Hittudományi Főiskolán végezte. Pályafutása során segédlelkészként szolgált Röszkén, Ásotthalmon és Gyulán is, plébánosként Domaszéken és Mezőhegyesen, majd templomigazgatóként Makón tevékenykedett.

1972-től retorikatanár és lelki igazgató lett a Hittudományi Főiskolán és a Papnevelő Intézetben. Jelentős szerepet játszott a Szent Gellért-napi ifjúsági találkozó megszervezésében, valamint az egyházmegye ifjúsági pasztorációjának fejlesztésében. 1983-ban Rókuson lett plébános, ahol a templom és a plébánia épületének felújítását irányította, és a szegények pasztorációjával foglalkozott.

1987-ben II. János Pál pápa a Szeged-Csanádi egyházmegye püspökévé nevezte ki. Püspöki jelmondata: „Föltámadott… ne féljetek!” Püspöksége alatt számos intézményt alapított és újított meg, beleértve katolikus iskolákat és óvodákat. Az ő közreműködésével tértek vissza a ferencesek alsóvárosi kolostorukba és a Havas Boldogasszony templomba.