A 444.hu járta körül a témát, amely így a választások közeledtével még aktuálisabb, miszerint az egy alapvetés, hogy minden szavazat ugyanannyit ér függetlenül a végzettségtől, munkakörtől, vagy lakóhelytől. Ez azonban nincs így, legalábbis abban az esetben, ha nem a szavazatok teljes száma a döntő, hanem mondjuk az egyéni jelöltek száma, mert az földrajzi alapú.
Elvileg ez is lehetne népességarányos, de a gyakorlatban nagyon nehéz megvalósítani, mivel folyamatosan változó dolog. Az is számít persze, hogy hányan mennek el szavazni egy adott választókerületben, de leginkább az, hogy a földrajzilag meghatározott kerületnek mekkora a népsűrűsége. Mert előfordulhat olyan is, hogy – szándékosan túlzóan – valahol százan szavaznak meg egy jelöltet, abból 90 családtag, míg máshol tízezren, ott viszont valódi verseny van. Merthogy a végeredmény ugyanaz: egy mandátum egy adott pártnak.
A magyarországi választókerületek határait a választási törvény szerint arányosan kell kialakítani, azaz nagyjából minden választókerületben azonos számú választónak kell lennie. Ezért időnként korrekció szükséges, ez történt legutóbb 2011–2013 között is. A korrekció persze lehet szándékosan részrehajló is, de alapvetően a Fidesz-KDNP által eszközölt változtatásokkal 176 egyéni körzetből 106 lett, amelyek határai még megfeleltek a törvényi kritériumnak, miszerint az elfogadható eltérés az átlagtól plusz/mínusz irányban 15 százalék a határok meghúzásának pillanatában.
Mint a lap írja, a 2014-es választásokon 1, a 2018-as választásokon pedig már 13 választókerületben volt nagyobb az eltérés ettől a megengedett átlagtól. A helyzet azóta sem lett orvosolva, így az áprilisi választásokon már 17 választókerület lesz aránytalanul népes vagy éppen ellenkezőleg, ritkábban lakott. A 17-ből ráadásul 7 darab azt a húsz százalékos limitet is átlépi, amelynél a törvény már kifejezetten előírja, hogy rendezni kell a kerülethatárokat.
Ezek egyike Csongrád-Csanád megye 2. számú választókerülete is – Mihálik Edvin, Mihálffy Béla és Toroczkai László trió –, ahol 18 százalékkal többen szavaznak majd, mint az országos kerületenkénti átlag. Ez azt is jelenti, hogy ennyivel kevesebbet ér egy itt lakó szavazata. A sűrűbben lakott választókerületben ugyanis hiába szavaznak többen, nem az kapja majd országosan a legtöbb mandátumot, akire a legtöbben szavaztak, és ezzel a ritkábban lakott vidékeken népszerűbb erő járhat jól. Bár a térképet nézve alapvetően egész Csongrád-Csanád megye „túlnépesedett”.
Egy, a Válasz online-on megjelent választásföldrajzi cikkből kiderül az is, hogy mindez 2010 előtt a kisgazdáknak, 2010 után a Fidesz-KDNP-nek kedvezett, hiszen ők erősek a gyérebben lakott vidéki területeken. Nem lesz ez másként áprilisban sem, hiszen az ellenzéki szavazók tipikusan nagyvárosokban vagy a nagyvárosok körüli, népesebb választókerületekben élnek és szavaznak.
Hogyan lehetne ez ellen mégis tenni, illetve miért nem volt újból szabályozva a dolog? Mint ahogy a lap is írja, a választási törvény szerint a megyehatárok fixek, azokon túlnyúlóan nem lehet átrendeződés, egyedül a kontúron belül maradva. Egy megoldás még az, hogy a nagyobb népességű területeket több, kisebb választókerületre kellene bontani, de épp legutóbb lett 176 egyéni körzetből mindössze 106. Ráadásul az erről szóló, Szabó Tímea ellenzéki képviselő által benyújtott törvényjavaslatot 2020-ban a kormánypártok leszavazták, legközelebb csak a választások után kerülhet napirendre a kérdés.
