Szegedi Új Nemzedék, 1938. április 20. – A szegedi tábla Curry-tanácsa szerdán tárgyalta másodfokon Seidl Ottmár és Völgyesi Zoltán kisteleki lakosok ügyét, akik ellen Deutsch János szegedi, Tisza Lajos-köruti gyümölcskereskedő indított eljárást sajtó utján elkövetett rágalmazás vétsége címén.
Az ügy előzményei arra az időre nyulnak vissza, amikor a Deutsch család még Kisteleken lakott. A Nemzet Szava című nyilas hetilap mult évi junius 20-i számában cikk jelent meg „Deutsch kisteleki zsidó felháborító merénylete egy keresztény leány ellen” címén.
Ebben a cikkben az alábbi épületes dolgok voltak: „Deutsch fiatalurnak nagyon vásott a foga a szép magyar lány után. És egyszer, mikor a mezőn soboroltak, kikenve-fenve megjelent a tanyán és erőszakot követett el K. Erzsébeten, aki hiába sikoltott és könyörgött a megvadult zsidónak, nem volt irgalom, nem volt kegyelem.
Állatias ösztönével elkövette a legaljasabb bűncselekményt. Az undorító bűntettnek következménye mutatkozott. Az öreg Deutsch János közbelép és 20 pengőval akarja megvásárolni a magyar lány becsületét. A Kárpátok túlsó oldaláról jött honnfoglaló télvíz idején, egy esős, hideg éjszakán kikergette a K.-családot az országutra.”
Lendl Ottmar szükségét érezte annak, hogy Kisteleken minél többen tudomást szerezzenek erről a cikkről és ezért külön röplapra nyomtatta a cikket. A röplapokból Völgyesi Zoltánnak is átadott pár százat terjesztés végett. E röplap miatt indított azután az öreg Deutsch János sajtópert Seidl és Völgyesi ellen, akik azonban a vádirat kikézbesítése után nem terjesztették elő tévedésből a bizonyítékaikat és így annak idején a szegedi törvényszék nem is rendelte el a valódiság bizonyítását, hanem elitélte Seidl Ottmárt 80, Völgyesi Zoltánt pedig 50 pengő pénzbüntetésre.
Deutsch János azonban enyhének találta ezt a büntetést, no és emellett azt is kifogásolta, hogy nem ítélt meg a részére a törvényszék 20 ezer pengő erkölcsi kártérítést, és így fellebbezést jelentett be az ítélet ellen. Igy került ez az ügy szerdán a szegedi tábla Curry-tanácsa felé, ahol a vádlottakon kívül megjelent Deutsch János is a fiával együtt. Olyan feltűnően terpeszkedtek el a vádlottak mögötti székeken, hogy Curry elnök még rájuk is szólt:
— Nem a Park Clubban vannak.
Az egész fellebbezésre jellemző volt, hogy amikor az iratok ismertetése után Deutschék jogi képviselője elmondotta a vádbeszédét, nyomban az erkölcsi kártérítésre tért rá, mondván, hogy a törvényszék annak idején azért nem ítélte meg az erkölcsi kárt, mert véleménye szerint Deutschék Kisteleken olyan kiskereskedők, akik semmiféle csorbát nem szenvedtek tisztességükben a röpirattal kapcsolatban.
— Ha a bíróság most helybenhagyja ezt az elutasítást – mondotta nagy meglepetésre Deutschék képviselője – ezzel mintegy szankcionálja, hogy a zsidó nem egyenrangú magyar állampolgár, holott eddig még az. A tábla tanácsa azonban még ezek után is szembe mert helyezkedni ítéletében ezzel a szokatlan ügyvédi fogással és mint az ítélet indokolásából kitűnik, ennél sokkal kellemetlenebb címen utasította el Deutschék 2000 pengős erkölcsi kár igényét.
A tábla a törvényszéki itéletnek Völgyesire vonatkozó részét helybenhagyta, azonban Seidl büntetését 8 napi fogházra emelte fel. Ellenben a tábla is elutasította a 2000 pengős erkölcsi kártérítést, mégpedig azzal az indokolással, hogy erre Deutsch Jánosnak nincs joga, mert már sikkasztásért büntetve volt. Seidl és védője, Kiss Imre dr. enyhítés végett semmiségi panasszal éltek.
Ez a cikk eredetileg a Szegedi Új Nemzedék című lapban jelent meg 1938. április 20-án. Napszemle rovatunkban korabeli helyi és országos lapokból válogatva mutatjuk be, miről olvashattak a szegediek harminc, száz, vagy éppen százötven évvel ezelőtt, ezen a napon. A rovat további cikkei itt olvashatók.
