Szeged és Vidéke, 1903. március 25. – A szegedi törvényszék mint felebbviteli biróság érdekes ügyben itélkezett ma. Szentmiklósi József hódmezővásárhelyi lapszerkesztőt följelentették, ugy a polgármesterhez beadott bejelentésben, mint lapján álnéven nevezte meg magát, mert a Szentmiklósi név neki csak irói álneve. A följelentés után Szentmiklósi meggyőződvén arról, hogy a lapkiadó tényleg csak ezt az irói álnevet jelentette be a polgármesternél, pótlólag jelentést tett eredeti nevéről is, amelyet magyar ujságirói kötelességéből folyólag cserélt föl magyaros hangzásu irói nevével.
A polgármester ezt a bejelentést tudomásul vette, mégis a hódmezővásárhelyi biróság Szentmiklósit anyakönyvi kihágás miatt 20 korona pénzbüntetésre itélte. Ez ellen az itélet ellen Szentmiklósi fölebbezett, mert mint fölebbezésében kifejtette, a helyes bejelentés elmulasztása nem az ő hibája volt, ő azt utólag jóvátette, az utólagos bejelentést a polgármester elfogadta, s végül, mert az anyakönyvi törvény 44. szakasza az irói álnév szabad használatát nem korlátozza, márpedig ő a lapon, mint már régóta használt s megszokott irói nevét alkalmazta a Szentmiklósi nevet, amelyen már több kötete is megjelent.
A törvényszék felebbviteli tanácsa ma tárgyalta ezt az ügyet s a biróság a járásbiróság itéletét helybenhagyta, azonban más indokolással. A törvényszék azért itélte el Szentmiklósit, mert szerinte az irói név használatának szabadsága a felelős szerkesztőnek a lapon való megnevezésére nem vonatkozik, minthogy a lapban oly közlemények is jelennek meg, amelyeket nem a szerkesztő irt. Ennek a megokolásnak a magyar hirlapirodalom összes eddigi jelenségei ellentmondanak s utóvégre sem azért szerez valaki többé-kevésbbé jó hangzásu irói nevet, hogy aztán ha valamely ujság szerkesztését átalveszi, hát azon az irodalomban teljesen ismeretlen, legtöbbször pláne idegen hangzásu családi nevét irja ki az ujságra. De egyébként is emlékezetünk szerint a budapesti biróságok nemrégiben hasonló esetben fölmentő itéletet hoztak. Ugy halljuk, hogy az ügyet maga a királyi ügyészség, a jogegység érdekében használandó jogorvoslattal a koronaügyészség elé fogja fölterjeszteni.
Ez a cikk eredetileg a Szeged és Vidéke című lapban jelent meg 1903. március 25-én. Napszemle rovatunkban korabeli helyi és országos lapokból válogatva mutatjuk be, miről olvashattak a szegediek harminc, száz, vagy éppen százötven évvel ezelőtt, ezen a napon. A rovat további cikkei itt olvashatók.
