A predesztinált „vén szentség”, aki elkerült hazunnan, és a vásárhelyi tanyákon árván maradt leány

Vásárhely és Vidéke, 1902. március 9. – A szegedi kaszárnyából temettek. Bakagyerek unta meg az életét. A banda nem szólalt ugyan meg, a nóta sem vált igazra, mert legföljebb pár érzékeny szivü leány hullajtott könyet a temetésen, meg öreg anyókák törölték szemeiket, rágondolva a saját fiaikra, akik ki tudja, hol epekednek most a szükebb haza után.

Olyan furcsának tetszik, hogy el se hiszik sokan a bakagyerek szerelmét. S mig tudósok vitatkoznak rajta, hogy mi szükséges ehhez a megmagyarázhatatlan érzelemhez, azalatt a tanyai fiuk egymásután röpitik sziveikbe a golyót.

Miért? A katonaélet elég rideg ugyan, de akad azért garnizon, ahol emberileg bánnak velük. Öngyilkosság azért mégis történik átlag 10–12 évenként. A tanyai gyerek bejön a városba, gondtalan élet után kötelesség, szigoruság áll előtte, esetleg rossz hireket kap hazulról „valakiről”, aki képtelen arra, hogy három esztendeig várjon s rögtön kész az öngyilkosság.

Csütörtökön ismét megvált egy közlegény az élettől. Albert Imrének hivták, másodéve került be a vásárhelyi tanyákról, legutóbb a 46. gyalogezred 10. századában szolgált. Ott gyalogolt a többi között, mint predesztinált „vén szentség”, aki három év mulva épp ugy megy haza, mint ahogy elkerült hazunnan. Csütörtökön pontosan, némi italozás után, kilenc órakor tért a kaszárnyába és nyomban lefeküdt azzal a másik hét emberrel együtt, akikkel együvé került. Negyedóra mulva már álomba merült a szoba. A Mannlicher dörrenésére nem ébredt föl senki, csak az Albert mellett fekvő legény ugrott fel, mert ugy érezte, hogy hátba vágták.

Akkor látta csak, hogy a fiu keresztben fekszik az ágyán, patakzik belőle a vér, lelógó feje pedig hanyattestben vágódott hozzá. Azonnal fellármázta az alvókat, majd elküldték a törzsorvosért. Mire azonban megérkezett, Albert már meghalt. A ládájában egy csomó szerelmes levelet találtak. Nagy, verébfejü betükkel biztatja egy leány, hogy töltse ki az idejét, majd letelik a három év s akkor viszontláthatja őt is, a tanyát is. ...

A vásárhelyi tanyákon azonban árván maradt egy leány...

Ez a cikk eredetileg a Vásárhely és Vidéke című lapban jelent meg 1902. március 9-én. Napszemle rovatunkban korabeli helyi és országos lapokból válogatva mutatjuk be, miről olvashattak a szegediek harminc, száz, vagy éppen százötven évvel ezelőtt, ezen a napon. A rovat további cikkei itt olvashatók.