Vásárhelyi Hiradó, 1904. február 25. – Egy hiján épen egy tucat jómadár állott ma a biró előtt. Valamennyi a napokban sürün előfordult tyuklopás vádjával terhelten várta az itéletet. Cinikus, mégis sötét komolyságu a kijelentés, amivel az egyik vádlott felelt a biró szavára.
— Igaz-e, hogy maga is tyukot lopott?
— Igaz! Loptam. Mert hát kódus szegény vagyok, munka sincs, enni meg csak kell, hát kereskedik az ember, a mivel lehet.

Ez a szomoru komolysága az együgyü, tolvajságra vetemedett szegény legénynek: éhes vagyok, munka nincs, tehát tolvajságra kell adnom a fejem. Gyalázatos, undok megszédülés a bünös utja, de hát az éhségtől korgó gyomor, a szédülő agyvelő bir-e erkölcsi erővel és tisztult itélettel birálni és válogatni jó és rossz között?

Ez a cikk eredetileg a Vásárhelyi Hiradó című lapban jelent meg 1904. február 25-én. Napszemle rovatunkban korabeli helyi és országos lapokból válogatva mutatjuk be, miről olvashattak a szegediek harminc, száz, vagy éppen százötven évvel ezelőtt, ezen a napon. A rovat további cikkei itt olvashatók.