Mázsás harcsa kiállitása a vásárhelyi Rapcsák vendéglő udvarán

Vásárhelyi Friss Ujság, 1930. február 18. – Bitó Antal szegedi halászmester keritőhálóját szokatlan szerencse kiséri. Karácsony előtt, mint azt a „Friss Ujság” is megirta, Szeged alatt egy 105 kilós harcsát fogtak legényei a Tiszában. A napokban ujabb halászszerencse érte Bitó Antal halászait Tiszaugnál az uj hid közelében, ahol egy 112 kilós, két és fél méter hosszu óriásharcsát sikerült hálóba keriteni, amiről nemcsak a pesti lapok, de még a rádió is hirt adott.

Öt markos halászlegénynek másfél órai kemény küzdelmébe került, mig a hatalmas farkával irtózatosan csapkodó harcsaóriást a vizből kiemelték. Nem kisebb küzdelemmel járt azonban a harcsaóriás Szegedre vontatása sem, mert a megindult jégzajlás minduntalan nehéz jégtorlaszokat sodort a csónak és a háló elé.

Egy egész napba telt, amíg a halászok a jéggel való birkózás után Szegedre kerültek, ahol vasárnap a tiszahid melletti halcsarnokban volt kiállitva. Vasárnap Szegeden vásár volt s a vásár közönsége óriási tömegekben zarándokolt a vén vizirabló csodájára.

Itt látta meg az óriás harcsát Rapcsák Péter szegedi uti vendéglős is, aki a szegedi nagyvendéglősöket tullicitálva elütötte a szegediek kezéről a pompás izü tiszai cápát és Bitó Antal halászmesterrel megállapodott abban, hogy kedden egész nap kiállitják az óriásharcsát a szegedi uti Rapcsák vendéglő udvarán. Amint értesülünk, a vállalkozó szellemü Rapcsák vendéglős pénteken este nagyszabásu halvacsorát rendez az óriásharcsából s a halászlét maga Bitó Antal, a hires szegedi halászmester késziti el.

Ez a cikk eredetileg a Vásárhelyi Friss Ujság című lapban jelent meg 1930. február 18-án. Napszemle rovatunkban korabeli helyi és országos lapokból válogatva mutatjuk be, miről olvashattak a szegediek harminc, száz, vagy éppen százötven évvel ezelőtt, ezen a napon. A rovat további cikkei itt olvashatók.