
100, külföldön élő szegedit keresünk, aki segít a városnak erős független nyilvánosságot építeni.
Szegedi Uj Nemzedék, 1921. január 19. – Hétfőn este a keleti expresszel családjával és titkárával Szegedre érkezett Edami C. Kemp, az Egyesült Államok volt bukaresti főkonzula. Edami C. Kemp utazásának végső állomása a magyar főváros, ahol kormánya megbizásából átveszi hazája magyar képviseletét Hathaway főkonzultól, akit pár nappal ezelőtt Bombayba nevezett ki kormánya.
A diplomata és kisérete szegedi tartózkodása alatt a Tiszában szállt meg, ahol munkatársunknak alkalma nyilott vele időszerü kérdésekről pár szót váltani. A beszélgetés a szálló halljában folyt le. A főkonzul szivélyes, sima modoru ember, aki közvetlen udvariassággal válaszolt kérdéseinkre.
Legelőször a küszöbön álló orosz-oláh háborúról érdeklődtünk, melyről félhivatalosan olyan hirek érkeztek, hogy az első összeütközések már meg is történtek volna. Erre nézve a főkonzul a következőket mondotta:
— Mikor Wrangel csapatait a bolsevikok szétverték, néhány diviziót az oláh határra küldtek. Bár rendeltetésük célja ismeretlen volt, az oláhok megtették a szükséges előkészületeket s a két haderő most is szemben áll az oláh határon. Összeütközésről hivatalosan nem érkeztek hirek, orosz ujságokban azonban olvastam, hogy sebesülteket szállitottak az ország belsejébe.
Az oláh bolsevizmusról érdeklődünk ezután.
— Az egész országban nyugalom van – válaszolt a főkonzul. – A parasztok között nyoma sincs bolsevizmusnak. A hangulat épen ugy, mint bármely Balkán államban, csak az ipari központokban kommunisztikus.
— E szerint a királyi pár ellen elkövetett merénylet sem igaz? – kérdeztük tovább.
— Nem. Beszéltek ugyan róla, de nem igaz.
Az erdélyi nemzeti mozgalmakról tudakozódtunk ezután.
— Megbizatásom állandóan Bukaresthez kötött – válaszolt a főkonzul – s igy az erdélyi állapotokat nem ismerem. Tény azonban, hogy Erdélyben vannak nemzetiségi mozgalmak, melyek éle kétségkivül az oláhok ellen irányul. Erdélyben, mint értesültem, a nemzetiségeknek csaknem összefüggő blokkjuk van az oláhok ellen.
A beszélgetés ezután a magyar viszonyokra tért át.
— Mi a véleménye méltóságodnak a trianoni békéről – kérdezte munkatársunk.
— Erre a kérdésre nem adhatok feleletet.
— Ismeri méltóságos uram Magyarországot?
— Nem. Az önök hazájában most vagyok először.
A beszélgetés ezzel véget ért. A főkonzul és családja az éjszakai személyvonattal tovább utazott Budapestre.
Ez a cikk eredetileg a Szegedi Uj Nemzedék című lapban jelent meg 1921. január 19-én. Napszemle rovatunkban korabeli helyi és országos lapokból válogatva mutatjuk be, miről olvashattak a szegediek harminc, száz, vagy éppen százötven évvel ezelőtt, ezen a napon. A rovat további cikkei itt olvashatók.

















