A kormánypárti jelölt biztos bukása „a zászló becsületéért”

Vásárhely és Vidéke, 1905. január 8. – A helybeli kormánypárt meg van akadva a képviselőjelöléssel. Minden áron jelöltet akar állitani s nem talál jelöltet. Eddig legalább a megtiszteltetésre kiszemelt jelöltek mind elháritották maguktól a jelöltség dicsőségét s Hegedüs Sándor, Erdély Sándor volt miniszterek, Lukács György főispán, Szalay József főkapitány, Kovács János ügyvéd, Kovács S. Aladár müegyetemi tanár s Vékony József gazdálkodó, – a kit vasárnap unszoltak a jelöltség elvállalására, – mind megköszönték a párt figyelmét s nem vállalkoztak a „zászló becsületéért” a biztos bukásra. Kovács S. Aladár müegyetemi tanár a jelöltséget egyenesen azzal utasitotta vissza, hogy nem hive gróf Tisza István kormányelnöknek, vagyis ő sem tartozik azon „komoly elemek” közé, akikre akár a kormány, akár helybeli pártja számithatna. A helybeli kormánypárt azért nem nyugszik, mert neki okvetlenül jelöltet kell állitani s ha más nem akad, akkor beérik végszükség esetén Draskóczy Lajos nagytiszteletü urral is, a ki már volt egyszer városunkban képviselőjelölt s akkor sem vette nagyon a lelkére, hogy olyan nagyot bukott. Egy szóval, a helybeli kormánypárt minden körülmények között jelöltet fog állitani, mert hát, ha nincs is kilátása a győzelemre, azt már a zászló becsületéért is meg kell mutatni a világnak és gróf Tisza Istvánnak, hogy itt is vannak a „komoly elemek.” Majd meglátjuk legalább, hogy hányan vannak s annak a 118 városi bizottsági tagnak és tisztviselőnek, a kik a deczemberi közgyülésen bizalmat szavaztak Tisza István grófnak, milyen kiterjedt familiáik vannak.

Ez a cikk eredetileg a Vásárhely és Vidéke című lapban jelent meg 1905. január 8-án. Napszemle rovatunkban korabeli helyi és országos lapokból válogatva mutatjuk be, miről olvashattak a szegediek harminc, száz, vagy éppen százötven évvel ezelőtt, ezen a napon. A rovat további cikkei itt olvashatók.