A szegedi gyilkos postagyakornok

Alföldi Ellenzék, 1909. december 19. – Kacsmarik Károly szegedi posta és távirda gyakornok szerdán délben Berlini köruton lévő lakásán gyilkos merényletet követett el édes anyja ellen, akit sulyos sebével a mentők szállitottak kórházba. Letartóztatása után, a rendőrségen történt kihalgatása alkalmával a'mondotta a merénylő fiu, hogy tettét azért követte el, mert anyagi zavarok miatt az utóbbi időben gyakran szóváltás volt az édes anyjával. Borzalmas tettének elkövetése után a saját életét is ki akarta oltani, de minthogy a kés hegye beletört édes anyja testébe, ezen szándékát nem tudta végrehajtani.

Sas Lajos rendőrbiztos a kórházban kihallgatta az édes anyát is, aki sürü könyhullatások között zokogva mondotta el a dráma részleteit. Elmondotta, hogy ő Nagybecskereken lakik és a férje után élvezett hatvan korona nyugdijból tartja fenn magát. Fiát a szegedi postára vették fel gyakornoknak s ezért ő maga is Szegedre szándékozott költözni. Károly erre való tekintettel már lakást is ugy vett ki.

Az utóbbi időkben arról értesült, hogy fia rossz utra tévedt. Elhanyagolja hivatalát s csekély kifizetését könnyelmü társaságban elmulatja. Legutóbb pedig arról kapott értesitést, hogy fia már napok óta nem jár hivatalába. Végtelen Aggoodalom fogta el fia jövőjére gondolva s elhatározta, hogy eljön Szegedre és megpróbál a könnyemü fiunak a lelkére beszélni.

El is jött Szegedre. A fiut odahazatalálta a lakásán. Előbb szeliden anyai szeretetel és rábeszéléssel igyekezett a lelkére hatni. Fia azonban nagyon buskomornak látszott és nem törődött a szelíd intelemmel. Később pedig kitört belőle az elkeseredés és heves, indulatos szavakban tört ki nyomoruságos anyagi helyzetük miatt nemcsak a sors, hanem édesanyja ellen is. Ezek a szavak az anyát is felizgatták és most már heves szemrehányást tett fiának. Könnyelmü, meggondolatlan embernek nevezte, aki sohase fog megélni.

Egyszerre csak felugrott a fiu és rohant a kamrába. Az anyja utána ment és rémülve látta, hogy fia, fölemelt kezében egy konyhakéssel, feléje rohan és szurni akar. Gyorsan megfordult és sikoltozva, futva próbált menekülni. Azonban alig tett néhány lépést, fia már hátába döfte a kést. A szegény asszonynak még volt annyi ereje, hogy bevánszorgott a szobába, de ott, részben a vérvesztéstől, részben pedig a kiállott izgalomtól, összeesett.

Ennyit mondott az anya, akinek sérülését ez idő szerint nem tartják halálosnak az orvosok. De mert a hosszu kés pengéje a tüdőt is megsértette, nincs kizárva valamely kedvezőtlen fordulat. A szegény anya szenvedése közepett is nem a saját, hanem a merénylő fiu két kisebb testvérének a sorsával törődik. Azokért aggódik, azokért ragaszkodik az élethez és szeretne felgyógyulni.

Ez a cikk eredetileg a Alföldi Ellenzék című lapban jelent meg 1909. december 19-én. Napszemle rovatunkban korabeli helyi és országos lapokból válogatva mutatjuk be, miről olvashattak a szegediek harminc, száz, vagy éppen százötven évvel ezelőtt, ezen a napon. A rovat további cikkei itt olvashatók.